Vien értékelése


Vien>!
Holly Miller: Álmomban már szerettelek

Itt is köszönöm az @Álomgyár_Kiadó-nak az előolvasási lehetőséget, hatalmas megtiszteltetés!♡

Habár a kiadó felkérése előtt is egyszer-kétszer szembejött velem a könyv, sosem vizsgáltam meg tüzetesebben, pedig akkor biztosan én is előrendelem. Nem csak Jodi Picoult véleménye miatt, aki a felülmúlhatatlan író számomra, hanem mert eleve a tartalom alapján olyan könyvnek tűnt, ami tetszene – és így is lett. Az, hogy tetszett, még enyhe kifejezés is.

Meg is lepődtem valamiért, hogy mennyire gyorsan magába szippantott, konkrétan az első oldaltól kezdve az utolsóig nem engedett. Ezzel keltem, feküdtem, szinte álmodtam. Szerencsére időm is volt így az itthonlét alatt, mert nehéz volt letenni, mikor le kellett.

A könyv négy részre van tagolva, és az elején meg a végén, valamint a részek között is Callie gondolatai olvashatóak, mint egy keretet adva az egésznek. A két főszereplő, Callie és Joel szemszöge váltakozik a könyv során, így még jobban megismertetve őket és az érzéseiket, ezáltal azt is, hogy egyes eseményeket hogyan éltek meg.

Az ex állatorvos Joel (szerintem mondjuk az egész lényében benne volt ez a hivatás, így nem értettem vele egyet mikor azt mondta, hogy már nem számít annak, csak mert nem praktizál) kicsit szét van esve a „képessége” miatt, amit ő inkább átoknak érez, mint áldásnak. Nagyon szomorú volt olvasni, hogy mikor egy kiemelkedően rossz időszak után az egyetemi évei alatt úgy döntött, nyit és segítséget kér, gúnyos nevetést és megalázást kapott – és úgy hiszem, ez nagyban meghatározza a későbbi bizalmatlanságát és szenvedését. Nem beszélve arról, hogy így nagyon nehéz kapcsolatokat fenntartani, ezért is zárkózik el nagyrészt a világtól.

A természet csodáló Callie élete pedig akkor „siklott ki”, amikor elveszítette a legjobb barátnőjét, aki a másik fele volt, aki úgy élt, ahogy az emberek általában szeretnének – nem félve a kockázattól, bátran és Callie-t is erre biztatta. Ezért miután meghalt, egyszerre volt végtelenül szomorú és valahol megható az, hogy Callie folytatta Grace álmait, és átvette a kávéház vezetését, ami a barátnőjének sokat jelentett – ezáltal lemondva a saját álmairól, hogy a természettel foglalkozzon és utazzon.

Tudod, az, hogy te hogyan látod önmagad, nem mindig egyezik meg azzal, ahogyan mások látnak.

Különösen szerettem a történetben azt, hogy annyira tudtam azonosulni mindkét karakterrel, vagy legalábbis énjük egy-egy részével. Joel állatszeretete, jegyzetelése, szorongása és Callie természetszeretete, utazni vágyása, mély érzése mind olyan, amit magamban is megtalálok.

Nincs az a tökéletlenség, ami megzavarna abban, mennyire szeretem.

A köztük kialakuló szerelem az, amit sokan az igazinak tartanak, amiben az én szentimentális lelkem mindig is hitt, és amit én magam is átéltem. Ez a fajta szerelem nem kérdezi, hogy jöjjön-e és nem is érdekli, hogy megfelelő-e az idő, vagy olyanok-e a körülmények – csak jön.

Szerintem a könyv végkifejletére azért kicsit utal a tartalom, és az én következő soraim is, szóval ha ez zavaró lenne, ugorjátok át: bár minden egyes jelenete fájt egy bizonyos ponttól egészen a végéig, mégsem tudom azt mondani, hogy nem volt így helyes. Valahol azt kívántam, Joel bárcsak máshogy döntött volna, Callie bárcsak jobban küzdött volna, máshol viszont látom, miért volt ez szükséges; egyszerre volt szívfájdító, ugyanakkor örömteli is végigkövetni mindkettejük fejlődésvonalát, ahogyan megtalálták önmagukat és kiteljesedtek, és az is egyértelmű, hogy azért végig szerették egymást. Ez az a fajta erős érzelem, ami talán csak egyszer érint meg az életben, és nem lenne szabad elengedni. Ugyanakkor teljesen megértem, itt miért történt az, ami.

Vannak dolgok az életben, amelyekről nem lehet úgy tenni, mintha nem láttuk volna.

Holly Miller írásmódja egy életre elvarázsolt. Ez a történet imádni valóan édes, elképesztően gyönyörű, életszerű, fájdalmasan megható. Nem volt olyan érzelem, amit ne hozott volna ki belőlem: mosolyogtam, nevettem, sírtam, megszakadt a szívem. Mégis végig lüktetett bennem.
A borító olvasás előtt nem tűnik nagy dolognak, utána viszont értelmet nyer minden szimbólum jelentősége, a címmel egyetemben.

A végén pedig csak könnyes szemmel szorongattam a könyvet. Megmutatja, mi az igaz szerelem, megtanítja, hogy érdemes önmagadnak lenni és követni az álmaid, és mindezt néha olyan fogalmazásmódban teszi, hogy meg kell állnod ízelgetni egy-egy mondatot. Bárhogy is, de egy olyan élmény, ami egy életre benned marad.♡


Holly Miller: Álmomban már szerettelek

Holly Miller: Álmomban már szerettelek

„Ezt a történetet megkönnyeztem. Utána még sokáig gondolkodtam Callie és Joel életén, és azon, hogy én hogyan döntenék a helyükben. Szívszakítóan gyönyörű.” – Jill Santopolo, New York Times bestsellerszerző

Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége?
Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz.
Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes.
Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni.
Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben.
Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme.
Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki?
Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni?
A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütregénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.

Hirdetés