vicomte P értékelése


vicomte P>!
Christian Dunn (szerk.): Felix és Gotrek

Annak idején a Felix és Gotrek sorozat amolyan szórakoztató strandkönyvként funkcionált nálam, aminek az egyes részeit általában tényleg a nyári szabi alatt olvastam off. Amikor pedig bő 2,5 éve szembe jött velem ez az antológia egy antikváriumban, azzal a megfontolással csaptam le rá, hogy kikapcsolódásként milyen jól fog majd esni valami fajsúlyosabb olvasmány után, egy-két egyszerűbb sztori.
Nos, bár egyik-másik novella tényleg jó volt kikapcsolódásnak, de többség inkább felforralta az agyvizem. Ennyi béna novellát nem olvastam egy rakáson a m.a.g.us. pályázatos antológia óta.

Az általam olvasott WH regények rutinszerűen teljesítették a szerepjáték irodalommal szembeni minimális elvárásokat és írástechnikailag is megütötték a tisztes iparosmunka szintjét, sőt általában egy-egy érdekesebb csavarral illetve szórakoztató vagy érdekes hátterű mellékszereplővel is operáltak, így a végtelen történet jelleg ellenére is fenn tudták tartani az érdeklődésemet.
Viszont ebben a válogatásban még a rutinos Felix és Gotrek író, Nathan Long is csak félig-meddig tudta hozni a minimálisan elvárt színvonalat, és a három, szerintem jobb írásra jutott két gyenge közepes és öt csapnivalóan rossz.

A jobbak:
John Brunner off A Csendes Gyülekezet otthona 4/5
Hangulati darab, amelyben egy tisztes polgár 20 év után meglátogatja a kolostort, amelyben ifjabb éveit töltötte és amit ott talál, nem egészen az, mint amire számít.
Kicsit kurta-furcsa lezárás off ellenére profi darab, amit leginkább a narrátor gondolatai emelnek az átlag fölé.
C.L. Werner: Elmetolvaj 4/5
Thanquol a szürkelátnok skaven off egy tipikus kalandja, amelyben a önteltsége és bosszúvágya felülkerekedik a gyávaságán és ravasz sunyiságán is, amikor egy cirkuszi trupp két tagjában felismerni véle nemeziseit, akik már számos alkalommal keresztülhúzták a terveit. Persze arra nem számít, hogy a cirkuszosokkal van egy nagy hatalmú boszorkány, akinek a varázslata spoiler kiforgatja őt magából.
Nathan Long: Ras Karim két koronája 4/5
Igazából semmi különös – egy nagyon is régi vágású kard és boszorkányság történet, amit akár Howard is megírhatott volna, Conannal a főszerepben. De teljesen korrektül működik, és nincs benne semmi történetvezetési vagy írástechnikai gikszer. off

A közepesek:
Nathan Long: A vadász becsülete 3/5
Kisregénnyi terjedelmű írás, ami alulról horzsolja a tisztes iparosmunka szintjét. Sajnos túl sok benne a sablonos és nagyon átlátszó fordulat. Úgy általában véve egy Felix és Gotrek kliséhalom, valódi meglepetések nélkül és baromi kockacsörgősen megírva.
Ben McCallum: Prófécia 3,5/5
A regényekben off már megismert káosz fertőzte iker varázslók szemén keresztül láthatjuk a főbb cselekményszálakat. Mindig jó egy kicsit az ellenfelek szemén keresztül látni a hősöket. Főleg az ilyen ellenfelekén keresztül.

És a gyengék:
Josh Raynolds: Egy hordó Wynters 2,5/5
Mintha egy közepes mesélő hirtelen összecsapott kalandjába csöppentem volna, ahol van egy erőltetett küldetés és egy rakásnyi fura pacák, akik csak erre az egy játékülésre álltak össze, és pont ezért igyekeznek jópofák lenni. De ettől ez még nem lesz jó novella. Bár legalább itt is van egy Vadász, aki beteljesíti a végzetét.
Jordan Elinger: Rokonfaló 1,5/5
Mint fent, csak egy baromi rossz mesélővel, aki másnaposan, zúgó fejjel ül le, hogy valamit kicsiholjon magából. Hát, nem megy neki, mert random baromságok vannak már az alapfelállásban is.
Mert a WH világában tök hihető, hogy egy karaván védelmére egy rakásnyi emberevő, zápult agyú ogrét bérelnek fel. Továbbá teljesen életszagú a konfliktus, miszerint ezeknek a vezére elrabol egy embernőt, hogy feleségül vegye. Hagyjuk már!
David Guymer: A tilleai talizmánja 1,5/5
Ez meg szimplán írástechnikailag borzasztó – főleg mert van benne egy teljesen indokolatlan idősík váltás, amitől nem érdekesebb, csak még értelmetlenebb lesz a sztori. Ja, és a végén semmi jelentősége nincs a talizmánnak spoiler.
Andy Smillie: A nyomozás 1/5
A gyengébb írásoknál gyakran éreztem azt, hogy az írók maguk sem tudják, hogy mennyire vegyék komolyan a WH világát, és mennyire tekintsék inkább paródiának. Viszont ez paródiának szánalmas volt, komolyan veendő írásként pedig nevetséges. Írástechnikailag meg el lett b    va.
Richard Salter: Gotrek Gurnisson temetése 2/5
A cím miatt eleve voltak fenntartásaim, és tényleg $z@r is lett, bár legalább nem szánalmasan, hanem szimplán – nagyon, nagyon szimplán.
Na, ez volt az a novella, ahol nem logikai hibák, de még csak nem is a klisés fordulatok és unalmas sztori, hanem a írástechnikai zéró szint vert a földbe. Mintha a Csók és Könny roppant hiteles párbeszédeit és leírásait olvastam volna, némileg több henteléssel.

3 hozzászólás

Christian Dunn (szerk.): Felix és Gotrek

Christian Dunn (szerk.): Felix és Gotrek

– Attól tartok, Herr Jaeger, az istenek már kijelölték számodra az utat. A te feladatod az, hogy megírd a világ egyik legjelentősebb epikus művét!… És milyen címet akarsz adni a művednek?
– Évekkel ezelőtt egy olyan könyvet képzeltem el, aminek a címlapján arany betűkkel nyomva az „Utazásaim Gotrekkel” cím áll – vallotta be Felix. – Sajnos az egyes köteteknek eddig nem találtam megfelelő címet.
– A törpe trollvadász, igaz?… Az első kötetnek ez éppen megfelelő cím lenne.
– Hát persze! A második kalandunk során Nulnban harcoltunk a patkányemberek ellen… Ez a második lehetne mondjuk „Skavenvadász”.
– Nem gondolod, hogy egy nap kifogytok a kiirtandó, új szörnyekből?
Felix arcán ironikus mosoly jelent meg.
– Igen ez lehetséges… Őszintén? Már alig várom, hogy ez megtörténjen!

Úgy tűnik, Felix Jaeger, aki a hű csatlós és krónikás szerepét tölti be a híres-hírhedt vadász, Gotrek Gurnisson mellett, hiába reménykedik: a Vadász-sorozatban megörökített, epikus ívű kalandjaik között sem henyélhetnek. Ahogy a kötetet alkotó novellákból is kiderül: jártukban-keltükben újra és újra leküzdendő akadályokba, legyőzendő ellenségekbe ütköznek és összefutnak régi riválisaikkal.
Esetenként ugyan segítséget kapnak régi barátaiktól, például a vámpírrá vált Ulrika Magdovától, de általában csak az segít rajtuk, hogy Gotrek kivágja magát a bajból. A szó legszorosabb értelmében…

Hirdetés