Carun P értékelése


Carun P>!
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Azt hittem, hogy ez a könyv valami kegyetlen észt harcosról fog szólni, aki sziszegve veti magát a csatába robosztus ordasa hátáról. Mekkorát tévedtem! Ez a történet az emberiség fejlődésének egy darabját mutatja be, ráadásul annyira jól, hogy szívem szerint visszafejlődnék egy pár korszakot. Leemet – a főhős –, valahol a vége felé helyezkedik el ezen az idővonalon. Ő még érti és beszéli a kígyók nyelvét, barátja az erdő és a benne lakó állatok, büszkén gondol vissza harcos őseire és a misztikus Észak Sárkányára.
A sokféle karaktert és világnézetet felvonultató sztori néhol humoros, néhol viszont nagyon bosszató. Főleg a falusiak butaságaitól menne az ember a falnak, dehát miért is ítélkeznék felettük, hiszen akkoriban ez a Jézus gyerek nagyon híres volt, szolgának lenni irígylésre méltó, a kasztrálás meg egyenesen menő! Mégis ki akarna ezek után az erdőben csavarogni, kígyók barátja lenni, kenyés és kása helyett minden nap húst enni és soha térdet nem hajtani az idegen földről érkezett vasemberek előtt? A falu és a keresztény hit a modern ember sajátossága, ez a könyv pedig kiváló ellenreklám lehetne ennek a modernizációnak.


Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

A farkasháton vágtázó, kígyónyelven az ég felé sziszegő, rettenthetetlen észt harcosok mitikus korának leáldozott. Mindenki a faluba települ, hogy az új kor kihívásainak megfelelően szántani, vetni kezdjen, kenyeret egyen, templomba járjon és németül tanuljon.

Főhősünk, Leemet és családja azonban az erdőben marad, hogy utolsó „igazi észtként” megvédelmezzék az ősi hagyományokat és a természet varázserejét. A végnapok azonban egyáltalán nem telnek sivárul. A meglepő fordulatokkal és furcsa szokásokkal tarkított ősi világban nem a farkastenyésztő após és a méregfoggal megáldott nagypapa a legnagyobb szám: viperákkal lehet felebaráti közelségbe kerülni, és még a medvékkel folytatott szerelmi viszony sem kizárt, bár kissé körülményesebbé teszi a magánéletet. Valahol a föld mélyén pedig ott szunnyad titkos barlangjában a legendás fegyver, az Észak Sárkánya.

Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét történelmi hűségre véletlenül sem törekvő, fanyar humorral átszőtt, már-már egzisztencialista fantasy, mely nem véletlenül nyerte el a Stalker-díjat, és többek között Terry Prachett regényfolyamához is hasonlították már. Azon túl, hogy sodró lendületű, különös kalandregényként olvasható, nem szűkölködik a minden korra érvényes, vitriolos társadalomkritikában sem.

Hirdetés