BBetti86  értékelése


BBetti86 >!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Vissza Panembe, de kicsit máshogy és máskor. Mindig díjazom, ha egy szerző egy sikervilágába mer másképpen belenyúlni, de most még merengek, ez mennyire sikerült Suzanne Collinsnak.
A 10. Éhezők Viadalát rendezik, ahol a 18 éves Coriolanus Snow mentorként kap szerepet. A fiúnak fontos a jó szereplés: még meg tudják játszani, hogy a dicső Snow család a régi, valójában azonban a komoly nyomorral küzdenek és a fiú jó elhelyezkedése az egyetlen esélyük. Így pofonként éri, amikor a 12. Körzet lányát, Lucy Grey-t kapja meg. Az a Körzet mindig hamar kiesik. Ám Lucy valami egészen más, tud bánni az emberekkel és el tudja adni magát. Coriolanus meglátja benne az esélyt, miközben a Játékmester azon dolgozik, hogy eladhatóvá tegye a viadalt.
A nagy ötlet az, hogy antihőst kapunk. Megismerhetjük a fiatal Snow-t, aki nagyon messze van még a 80 feletti elnöktől. Egy kamasz fiú, akit a körülményei faragtak keménnyé és kegyetlenné. Nekem sokáig még szimpatikus is volt, ahogy egyensúlyozott erkölcs és érdekek között.
Az is izgalmas, hogy most nem a Viadalban vagyunk egy versenyzővel, hanem kintről követjük az eseményeket, egy kapitóliumi szemszögéből. A perspektíva váltás nagyon jó, csak Collins nem mer teljesen elszakadni a viadalon történtektől. Sajnáltam is, mert annyival érdekesebb most az, ami kint történik.
Amit viszont nem szerettem: a szerelmi szál féleséget. Értem, miért kellett – mert ezzel akarta aláhúzatni Collins, hogy Snow miért nem hisz a szerelemben, és miért nem tudja elhinni Katniss meséjét később a nagy szerelemről. Itt látszik meg igazán, miben hasonlít Katniss és Snow. Durva, ha azt írom, hogy ők szinte ugyanolyanok, csak az a különbség, hogy másért fanatizálták magukat? Katniss számára a húga, Snow számára a neve fénye, amiért mindenre készek. Más különbség nincs is.
A mellékszereplők közül Tigris, a nagyi és Sejanus alakjai fogtak meg. Pár vonással, de élettel telivé lettek téve, és olyan erkölcsi jót képviselnek a kötetben, ami kell a Kapitólium világába is. Lucy… róla még nem döntöttem. Ahogy és amit képvisel, tetszett. Kifejezetten érdekes színfolt az előadói volta, az a cigányszerű csoport, amit büntetésből röghöz kötöttek. Maga a lány nem lett szimpatikus. Úgy tűnik, a viadal hősnői nem kerülnek közel a szívemhez, Katniss irányába is vannak fenntartásaim.
A regény utolsó része, a békeőr fejezetek sem tetszettek. Ott már úgy éreztem, elfogyott az ötlet. Laposabb a cselekmény, néhol még összecsapottnak is hat.
Plusz, sokalltam a dalokat. Mondjuk, így már érthető, miért csapta ki Snow elnöknél Katniss éneklése a biztosítékot. Azt jól megírta Collins, hogy miért irritálhatta annyira az elnököt a 12. Körzet következő női győztese.
A disztópia részek PR-ral viszont tetszettek. Miért kell a Viadal? Miért így? Hogy kapja meg azokat a jellegzetességeit, ahogy a későbbi könyvekből ismerjük? Ezek mind olyan kis plusszok, amiket élveztem olvasás közben. Valóban volt egy ilyen volt, olyan lett érzetem.
Ha az alaptrilógiához mérem, A kiválasztottnál jobb, de az első két kötet szintjét nem üti meg. Viszont, simán olvasnám tovább Coriolanus útját a hatalom felé. Itt már megtette az első lépéseket Snow elnök felé, de még bőven van, amit alakíthat magán.
Ok, ezt nem bírom kihagyni. A Snow család jelmondatáról ugye, nem csak nekem ugrott be a GoT? Csak itt nem a tél közeleg, hanem a hó felül landol…


Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

Hirdetés