BBetti86  értékelése


BBetti86 >!
David Gemmell: Vérkő

Gemmell annyira jó mesélő volt, hogy újabb kötettel bővült a sor, amiután egyszerre érzem magam jól és rosszul. Happy end is, nem is, igazságos, nem is.
Jon új életet kezdett, mint prédikátor. A farkaslényeket is befogadta az egyházba, ezért a közösség nem tett semmit, amikor felégették a templomot, és lemészárolták a híveit. A sérült Jon a merénylők után veti magát, levadássza őket, de a sérülései miatt amnéziája lesz. Egy vándorló csapat befogadja, gyógyítják, de ahogy jönnek vissza az emlékei, egy még gyilkosabb küldetésre kell indulnia. A világok összeérnek, egy istenné lett szörnyeteg ellen kell kiállni.
A mese most is remek, és Gemmell megkapóan és ötletesen vegyíti a zsánereket. Volt ebben tudomány, fantasy, mitológia, western, kaland. Figyelni is kell az olvasottakra, mert úgy lehet csak megérteni, mi hogyan függ össze és az idő kígyója hogyan harap majd a saját farkába. Mert itt bizony minden össze fog érni.
A kezdést kicsit lassúnak éreztem, és az sem volt a fogamra való, ahogy a kis részeltekből kell összerakni, mi történt az utóbbi 20 évben. De aztán beindult a sztori, és már lépést tartani volt feladat.Több szálon is élet-halál harcot vívtak, miközben az egésznek a mitikus hátterét is újfent megvilágítja a szerző és mélyíti.
Mennyire megnyerő hős Jon? Szélsőséges karakter, akit ezért lehet szeretni vagy sem. A meggyőződések embere. Gyilkosnak született, de az elvei szerint lett az. Ő az, aki képes 20 évig a legmélyebb alázatban élni, hogy aztán visszaváltson legyőzhetetlen gyilkosba. Én valahol tisztelem, ahogy kiáll az elvei mellett. Nála lehet, mert pozitívak ezek az elvek, jó ügyek mellett harcol. Egy ugyanilyen ember a másik oldalon – ő lenne a nagybetűs szörny. Ez már önmagában izgalmas.
Mellette a világot sokszínű karakterek töltik meg, jó és rossz döntések sorával. Vannak hétköznapi hősök, gyarlók, bűnbánók. Több mindenkit ki lehetne emelni, így az is találhat magának kedvencet, aki a Jont nem kedvelők közé tartozik.
Végül, előismeret kérdése. A sztori önálló, egy új kaland, de a világa épít az előismeretekre. Meg lehet érteni anélkül is, de ezt érdemes valóban harmadik részként olvasni.


David Gemmell: Vérkő

David Gemmell: Vérkő

Húsz év telt el azóta, hogy Jon Shannow, a legendás Jeruzsálemi résnyire nyitotta az idő kapuját, és a világába hozta a rejtélyes Diakónust és híveit. Húsz év, ami alatt Shannow-nak nyoma veszett, a Diakónus pedig Egységből uralkodott, azzal a céllal, hogy létrehozza az új Ígéret Földjét… a saját szájíze szerint.

Ám a Diakónus Jeruzsálemi Lovasai a rettegés, a féktelen bigottság és a halál hullámát keltik, a béke nevében mészárolják le a hitetleneket és a mutánsokat. Míg fel nem tűnik egy magányos lovas, akit csak az vezet, hogy bosszút álljon a halottakért.

Shannow sebesülten, töredékes emlékezettel száll szembe a gonosszal és az igazságtalansággal, az egyetlen módon, amit ismer – szemtől-szemben, füstölgő pisztolycsővel. De elég lesz ennyi ahhoz, hogy megállítsa a Diakónust és eszelős keresztes hadjáratát? Még ha Shannow sikerrel jár is, akkor is ott várnak rá a Pokolszülöttek sátáni hordái, és vérszomjas uruk, Sarento, a Vérkő néven ismert hatalomkő élő megtestesülése.

Hirdetés