Noro értékelése


Noro >!
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Cameron Johnston kihozta ebből a regényből, amit egy háborús akció-fantasyből ki lehet hozni, és még néhány, vájtfülű olvasónak szánt gyöngyszemet is elrejtett benne. Bár a könyv tulajdonképpen nem több, mint egy hadjárat története, mégis megtudunk belőle mindent, amit a világról és a főhősről tudni érdemes. Új élettel tölti meg a mágia olyan hagyományos toposzait, mint az őselemek vagy a gondolatolvasás, és bár az emberiség ellen fenekedő szörnyetegei nem teljesen eredetiek, de őket is sajátságos keretbe ülteti.
Walker mágust, aki saját állítása szerint is jobb gazembernek, mint hősnek, egy politikai kényszerhelyzet egy apró, de annál ütőképesebb hadsereg élére állítja. Kvázi századmagával kell megállítania az ellenség legújabb támadását. Ha az előző kötetben a noir detektívregény hatását éreztem, akkor itt a régi háborús filmek bukkannak fel néha a sorok között – főleg a Piszkos tizenkettőre van nyilvánvaló utalás.

Ezúttal talán még az előző kötetnél is jobban előtérbe kerül, hogy a mágia itt mennyire kevéssé áll a mágus irányítása alatt: Walker ereje egyre nő, benne pedig egyre jobban tudatosul, hogy miért is gyűlölik annyira a magafajta agyfürkészeket. Az akaratmágia csapdája ugyanis abban rejlik, hogy fokozatosan kezded átírni a körülötted állók gondolatait, a magad felé hajlítod őket, végül pedig már nem lesznek mások, mint a te kiterjesztéseid. Ez hasznos a csatákban, hiszen minden katona egy emberként engedelmeskedik a parancsnak, és hasznos a harcok szünetében is, hiszen életedben először úgy érzed, hogy kedvelnek a társaid. De meddig maradnak emberi lények azok, akiket befolyásolsz? És meddig tudod őket embernek tekinteni?
A világ története is izgalmas részletekkel gyarapodik. Megtudjuk, honnan jön az ellenség, és miért úgy működik az emberek és az istenek mágiája, ahogyan. Akad ebben egy kis kozmikus horror és egy csipetnyi sci-fi hatás, de az egész nagyon jól felépített, kerek mitológiát eredményez. Egyúttal remekül alátámasztja a varázslók természetét is.
Bár én általában kritikus szoktam lenni a cselekmény- és harcközpontú fantasykkel szemben, most csak azt mondhatom, hogy ennél soha rosszabbat! (Arról nem is beszélve, hogy a befejezésnek kétszer is sikerült meglepnie.)


Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Edrin Walker zsarnok mágus megölte a szülővárosára szabadított szörnyeteget, azonban a veszély nem múlt el teljesen. Míg Setharis a pusztítás után nagyrészt romokban áll, tele sebesültekkel, félő, hogy a varázshasználó elit tagjai között a Scarrabus által fertőzött mágusok szervezkednek, a hegyekben pedig a skallgrimek seregei készülnek a birodalom elleni támadásra. Noha Edrin teste és mágikus Ajándéka megsérült a korábbi harc során, az árulók levadászása mellett kénytelen vállalni egy újabb nehéz feladatot: a messzi, zord klánföldekre kell vezessen egy csapatot, hogy megfékezzék az ellenséget, időt biztosítva az Arkánum seregének a cselekvésre. Ahhoz pedig, hogy a küldetés sikerrel járjon, szövetségre kényszerül múltja egyik legrettegettebb démonával…
Az áruló isten folytatásában a kitaszított mágus próbálja megmenteni a világot a borzalmas szörnyetegektől, miközben a külső ellenség mellett a benne lakozó zsarnokkal is meg kell vívnia harcát.

„Ha szereted a véres, mágikus taktikai csatákat, a démoni történelem lassú kibontakozását és a mogorva gazfickókat, akiket lehetetlen nem megkedvelni, akkor A Megtörtek Istene neked íródott.” – The Fantasy Hive

Hirdetés