Ancalimë P értékelése


Ancalimë P>!
R. F. Kuang: Mákháború

Hogy miért idegenkedtem én olyan sokáig ettől a sorozattól? :O Kuang egy zseni!
Első oldalaktól kezdve beszippantott. Imádtam a világot. Nagyon tetszett ahogy szép lassan épül a sztori, fejezetről fejezetre egyre több dolgot tudunk meg az adott világ történelméről, ez volt számomra a könyv egyik legérdekesebb pontja.
Nagyon hangulatosak voltak a spoiler. Annyira imádtam a spoiler
Aztán a könyv másik felében spoiler. Egyszerre volt brutális és zseniális. Faltam a sorokat, de közben nagyon aggódtam a szereplők miatt.
Ez a sztori teli van klassz karakterekkel. Kezdjük a főszereplővel. Zsin számomra már azért is érdekes, mert nem egy tipik főhős karakter. spoiler Teljesen emberi jellem, emberi érzésekkel és hibákkal. A legjobb példa szerintem a könyvben arra, hogy a háború nem fekete-fehér és nincs olyan, hogy rossz vagy jó oldal, mert a kegyetlenség mindegyik táborban ott lapul.
Kitajt annyira szeretem. Ez a fiú túl jó ehhez a kegyetlen, könyörtelen világhoz. Egy igazi zseni, azon kevesek egyike, akik tényleg jót akarnak az embereknek.
A nagy kedvencem pedig Nöcsa lett. Az első fejezetekben el nem tudtam volna képzelni, hogy én valaha ilyen kijelentést teszek róla. De aztán később jött a fordulópont, amikor kiderült, hogy spoiler Számomra pedig a könyv legmeghatározóbb jelenete, amikor spoiler. Elég már csak rágondolnom és rögtön libabőrös leszek. Az egész háborúban az egyik kedvenc szálam az ő párosuk volt.
A Ceko tagjait is nagyon bírom, főleg Ramszát és Csagant. Drága Ramsza egy kis színt vitt ebbe a szörnyű, véres világba. Csagan pedig annyira misztikus, az egyik legszimpatikusabb és legizgibb karakter.
Számomra ez az év egyik legélvezetesebb olvasmánya volt.
A végén azért még szeretném megjegyezni, hogy a nevek magyarosítása miatt kicsit szomorú vagyok. :(


R. F. Kuang: Mákháború

R. F. Kuang: Mákháború

Nikant elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

Hirdetés