BBetti86  értékelése


>!
BBetti86 
Cameron Johnston: Az áruló isten

Nem pont ezt vártam, és egyszerre jobb is (főhős, cselekmény szövése), meg nem is (cselekmény nagyságrendje).
A történettől valami nagyobb jelentőségű eseményt vártam, ami az egész világra hatással van. Helyette egy városra, egy nyomozásra fókuszál a sztori. Edrin Walker, aki egy kivételesen erős mágus, ráadásul az elme befolyásolására teszi képessé az Adománya, száműzetésben él. Így lehet biztonságban a legjobb barátja és a családja – ám a barátját brutálisan megölik, és Edrin hazatér rendet tenni. A városban valaki mágusokat gyilkol, és egy ősi rettenetet akar elszabadítani. Edrin szembeszáll vele, közben arról is jönnek vissza az emlékei, 10 éve hogyan és miért vállalta a száműzetést kitörölt emlékekkel.
Tehát, amiből többet vártam: nem éreztem epikusnak a történetet. Ha továbbgondolom, ha a gonosz terve bejön, akkor fennállt volna a világ veszélyben helyzet, így viszont ez egy helyi incidens. Jól keverednek benne a fantasy és a krimi elemek – Edrin lenyomozza a gyilkost, csak neki nem CSI csapata, hanem mágiája segít. Közben megismerteti a szerző ezt a különleges várost és a regény mágikus felépítését.
Van benne ötlet, és érezni, hogy még sok mindennel lehet bővíteni is ezt az univerzumot. Ez különben tetszett benne, végig ötletes és pörgeti Johnston az eseményeket. Cselekményközpontú, fordulatos.
Edrin nekem kifejezetten szimpatikus figura volt, a mocskos szájával és az önpusztító hajlamaival együtt. Éppen az tette számomra izgalmassá, mekkora szíve van, milyen önzetlen tettekre képes, miközben úgy él, hogy még csoda, hogy senki nem ölte meg. Sokkal rosszabbnak mutatja magát, mint amilyen. Az is egy különlegessége a történetnek, ahogy a saját hatalmával néz szembe. A hozzá hasonlók korábban birodalmak rabszolgatartó zsarnokai voltak, és néha őt is megkísérti, mire lehetne képes. De megmarad jó embernek, ha nem is gáncstalan lovagnak.
A mellékszereplők között is akadnak emlékezetesebbek, de Edrin uralja a kötetet.
Pozitív meglepetés volt, hogy nem is annyira trágár a kötet. Az elején ugyan megcsapott az alpári beszéd, de hamar visszaváltott a stílus köznyelvre. Elsőre talán eszembe jutott az Éjszárny stílusa – de ez nem annyira szélsőséges. Soha nem volt olyan trágár, de olyan magasságokra sem vitt fel a szövege.
Egy kaland lezárul a végén, vevő vagyok a folytatásra is. Ez tetszett.


Cameron Johnston: Az áruló isten

Cameron Johnston: Az áruló isten

Egy várost elképzelhetetlen borzalmak fenyegetnek, ezért a leggyűlöltebb száműzöttjében kell megbíznia, máskülönben mindent elveszíthet.
Edrin Walker tíz éve menekül démonok és adósságok elől. A becsületét vesztett mágus hazatér, hogy megbosszulja barátja kegyetlen halálát. Lynas olyan titokra derített fényt, ami végzetes lehet egész Setharistre nézve. Próbálta figyelmeztetni az Arkánumot, a várost uraló varázslókat, de nem járt sikerrel. Élve nyúzták meg, és Walker minden vágást érzett. Most a gyilkost keresi, és semmi sem állíthatja meg. Mágusok, halandók, démonok vagy akár istenek – Walker szénné égeti mindet, ha kell. Végül is, nem ez lesz az első eset, hogy megöl egy istenséget…

„Sötét és gazdag fantasy ötletes mágiarendszerrel, amitől égnek áll a szőr az ember tarkóján.”
– Ed McDonald, az Éjszárny szerzője

Hirdetés