FélszipókásŐsmoly  értékelése


FélszipókásŐsmoly >!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Korábban olvastam az eddig magyarul megjelent előzményköteteket, és ez nagyon is jó döntés volt.

Michael J. Sullivan első regényét amellett, hogy magát szórakoztassa, a diszlexiás lányának írta, hátha általa könnyebben olvas majd. Bár csak akkor jelentette meg (így addig is dolgozgathatott rajta), amikor már a teljes 6 kötetes ciklussal elkészült, de ez még így is érezhetően egy kezdő és önmagában nem működő történet. Áhítja mind az előzmények ismeretét, mind a folytatást. Így, hogy megvolt az alapozás hozzá, megadta a várt kellemes, könnyed, kardozós kalandélményt.

Ha nem ismertem volna Gwent (akiről itt jobbára csak annyi derül ki, hogy jó üzleti érzékkel bíró prostituált) vagy a páros találkozásának hátterét és legendává vált kalandjukat a Koronatoronyból – vagy a Riyria, a Fekete Gyémánt és a Vörös Tenyér viszonyát, illetve Albertet, Hilfredet és a királyi udvar szereplőit A rózsa és töviséből, valószínűleg sokkal kevésbé tartotta volna fenn az érdeklődésemet a Trónbitorlók. Sőt, értetlenül kapkodtam volna a fejem a szűkszavú jellemzések, az emlegetett, de ki nem fejtett múltbéli történések miatt. Például egyenesen fájt, hogy a főszereplők bemutatását jobbára elintézte ennyivel:

„Hadrian nem is számított igazi tolvajnak, és nem ismerte minden szempontjukat. Ezzel szemben Royce tényleg Ratibor utcáin nőtt fel, ahol zsebmetszésből próbálta fenntartani magát. Ő volt a hivatásos betörő, a hírhedt Fekete Gyémánt céh egykori tagja. Hadrian harcos volt; katona, aki inkább sportszerűen és napvilágnál vívta küzdelmeit.”

Ezzel nagyon tömören ragadja ki a lényeget, hogy Hadrian és Royce jellemének/hátterének ellentétessége adja a fő mozgatórúgót és hangulati alapot – de aztán szerencsére feloldotta a zavart azzal, hogy inkább elevenen, tetteiken és viselkedésükön keresztül ábrázolta őket.

A szerző tehetsége tehát már itt is ragyogott, amikor a szereplők közötti összjátékokat és a párbeszédeket megírta, a mellékalakokat egytől egyig eleven egyéniséggel ruházta fel. Igazán élvezetessé teszi a regényt, hogy események közben, megnyilvánulásaik által ismerhetem meg a – fejlődő, tapasztalásaik és egymás hatására változó – karaktereket.

Vagyis megmutatja, nem elmeséli a dolgokat.

Van, amikor persze kicsit belekényszeríti adott mederbe a cselekményt vagy kiszámítható fordulatokkal él, és a plot armor menti a hősöket, de kárpótol az, ahogy végigjátssza az egészet. Tolvajlás, gyilkosság, politikai ármánykodás, ősi titkok, nagyhatalmú mágia, összecsapó pengék, empátia és humor, fondorlat és furfang – ami csak kell egy jó fantasyhez. Kiválóan keveri kártyáit.

Világépítésben alapos, még ha alig árul is el nagy dolgokat, apránként adagolja a részleteket. Ám abból, amit sejtet, világos, mi minden van még a tarsolyában (a többi könyv egyre jobbnak ígérkezik, és közben mint író is egyre kiforrottabbá válik). Az előzménykötetekben egyáltalán nem szerepelt a többi faj (elfek, törpök, goblinok), holott a történések fő színhelyét adó Melengárban éltek közülük. A vallásokat és az isteneket is viszonylag keveset emlegette akkor még (persze ezekre aztán írt újabb hat kötetnyi epikus kalandot, a Mítoszok kora már meg is jelent magyarul). Így ezek az elemek a Trónbitorlókban az újdonság varázsával kápráztattak.

Mint kiadvány, külső megjelenését illetően pompás Fumax minőség: szerintem az első könyvek közt volt, amiknél a borítót tapintásélményekkel is gazdagították (domborodó betűk és királyi pecsét). A hősök mozgását térképen követhetjük nyomon, a sok figura és helyszín között pedig névjegyzék segít eligazodni. Makai Péter Kristóf ügyesen bánik a mondatokkal, remek magyar kifejezéseket talált a 900 éves nyelvi különbségek érzékeltetésére is. Mindössze a szerkesztésre van egy kevéske panaszom: a kötet elején Drome a törpök istene, később már Dróm, illetve a szószedetben indokolatlanul össze van kavarva az ábécérend – ráfért hát egy javított kiadás.


Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

VÉGEZTEK A KIRÁLLYAL.
KERESTEK KÉT BŰNBAKOT.
ROSSZUL VÁLASZTOTTAK.

Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…

A Trónbitorlók a magával ragadó Riyria-krónikák első kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasyjévé vált.

Hirdetés