CaptainV IP értékelése


>!
CaptainV IP
Jo Walton: Mások között

Csoda, hogy egyáltalán elolvastam, mert a szerző se volt a térképemen, önmagában a tündéres/boszorkányos fantasy sem vonz, és majdnem több várólista-pucolásnak is áldozatául esett, mindig csak az mentette meg, hogy @petamas nagyon meggyőzően ajánlotta nekem vagy két éve, ami, ha jobban belegondolok, majdnem olyan szintű és típusú mágia, mint amilyen a könyv világában létezik.
Miután azonban eljutottam odáig, hogy belekezdjek, nem volt kérdés, tetszeni fog-e, első pillanattól kezdve megtaláltam benne a jó és érdekes és hangulatos dolgokat, amik miatt végül is három nap alatt lezúztam, ami jelen időszakban elég példátlan. Ott van rögtön a naplóformátum, amit nagyon élek, mert az E/1, amit szintén nagyon élek, hozzáértő kezek között ebben tombol csak igazán, aztán a sok-sok utalás, ami az SF-rajongók szívének kedves, és ezt még úgy is éreztem, hogy azt az érát, amit Mori fogyaszt, nem ismerem behatóan. De nem baj, legalább innen tudjuk, hogy nem csak a fanszervíz miatt élvezhető a lelkesedése.
Tetszett a tündérek körüli mizéria is, mik is ők, mikor látjuk őket, miért nem látjuk őket, hogy működik velük kapcsolatban mágia, hogy működik egyáltalán a magia – itt nem az az érdekes, mennyire eredetiek a válaszok, mert nem azok, inkább az, hogy milyen jól integrálódtak egy alapvetően magányos, múltbéli tapasztalatok miatt elgyengült, de jelenlétre, jövőre és kapcsolatokra vágyó tinédzser mindennapjaiba. Mindemellett már, bevallom, a történet kissé másodlagos, nem azért mert rossz, csak szerintem ez az „utazás érdekesebb, mint az úticél” tipikus esete.
Szóval ez egy érdekes fogás volt, mindenképpen olvasok még minimum egyet Jo Waltontól, mégpedig a The Just Cityt (amit meg talán… @Oriente ajánlott? Vagy az is @petamas volt? o.o).

13 hozzászólás

Jo Walton: Mások között

Jo Walton: Mások között

Mori menekül az anyja elől. Az anyja elől, aki boszorkány. Aki fekete mágiájával rontást hoz mindenkire, és Mori szerint világ fölötti uralomra tör. Egyszer már megvívtak, mert ő is örökölte anyja képességeit, de sajnos még túl gyenge volt: abban a csatában elvesztette ikernővérét és maga is belerokkant a vereségbe.

Pedig a frontvonalak mindenki más számára láthatatlanok. Mori családja széthullásának traumáját próbálja feldolgozni, azt, hogy szülei bentlakásos középiskolába adták be, mert addig sincs senkinek láb alatt.

Most kétségbeesetten igyekszik beilleszkedni, megtalálni azokat, akik ugyanúgy rajonganak a könyvekért, és főleg a fantasztikus könyvekért, mint ő, megismerni a barátságot és a szerelmet, amíg még lehet. Mert viharfelhők gyülekeznek a walesi táj felett, s a tündérek és más természetfölötti lények már helyüket keresik a közelgő végső összecsapásban.

Az ismert fantasyszerző ezúttal nem hagyja el a mi világunkat, de itt is megtalálja a varázslatot, a csodát. Mert az is elég hozzá, ha kinyitunk egy könyvet. Ezt… vagy egy másikat.

„Vicces, körmönfont és szenvedélyes.”
– Ursula K. Le Guin

„Az okosak és furák himnusza – inspiráció és mentőkötél mindazoknak, akik ebbe a világba születtek, de nem ezen a világon élnek.”
– Cory Doctorow

Hirdetés