kispartizan  értékelése


>!
kispartizan 
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Azt kell mondjam: kellemesen csalódtam ebben a könyvben.
Amikor elkezdtem olvasni, szinte azonnal a Vaják jutott eszembe, de ha meg is van a hasonlóság, ahogy haladtam a történettel, ez olyannyira a háttérbe szorult, hogy észre sem vettem; annyira a történet részévé vált a szörnyek levadászása, hogy a végén már ez csak egy szelet lehetett!
Szépen lassan a főszereplő minden részletét megismerhettem, előkerültek a múlt árnyai és ezt nem unalmasan, nem egyszerre kaptam meg a szerzőtől. A hosszas leírások nem hiányoztak, s mégis volt a történetben. Ám csak annyi, amennyi kell, hogy ne üljön le tőlük a folyam. Kalandok, harcok, érzések szépen összeszőve adta meg a végkifejletet.
Nekem nagyon jól átjött a pusztulás utánni szürke és mégis színes világ teljes képe. A hangulatok, a mindenféle városok, ottlakók élete, színei, motivációi kibontakoztak a könyv lapjain.
Nem voltak unalmas karakterek, számomra mindegyik érthetővé vált rövid időn belül.
A mágia tőlem távol áll, ez a szál annyira nem tetszett, mert sokszor olyannak tűnt, hogy csak ez lehet a megoldás, de mivel ezt is szépen adagolta az író, a végére elfogadtam.
Minden titokra fény derült, csupán egyetlen maradt meg: mi lett aztán a köddel? Ez még érdekelt volna… Mi van mögötte? Mitől ered, hova tart, mi is van benne?
A legjobban kedvelt részem a szamurájos volt, de vállalom, hogy elfogult vagyok a témában! :D
Ajánlom azoknak, akik szeretnek kis történetekből összeadódó nagy regényt olvasni és látni önmagukat, vagy akár mást magányos hősként kalandozni egy világban, ahol egyetlen törvény van: túlélni…
Én megadom érte az 5 *-ot!

3 hozzászólás

Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A modern civilizáció elpusztult, áldozatául esett az emberiség agressziója miatt kitört háborúknak.

Tizenhét év telt el az utolsó világégés óta, a túlélők a Tar névre keresztelt terület foglyaiként tengetik napjaikat, a túlélésért való állandó küzdelem pedig lassan felőrli az emberségüket: banditák basáskodnak felettük, gépszörnyetegek terrorizálják őket, a börtönük falául szolgáló ködfal pedig elveszejt bárkit, aki bemerészkedik az ölelésébe…

Az emberiség haldoklik, a csontjain rohadó utolsó húsdarabokon pedig az új világ dögevői ülnek tort.

Kevesen küzdenek másért, mint a saját túlélésükért, ezalól pedig a mechanikus torzszülötteket irtó vakmerő harcosok sem képeznek kivételt. A többi ember szemében kegyetlen, önző számkivetettek, akik a mindössze egyetlen tehetséggel rendelkeznek, az pedig az élet kioltása. Többségük rá is szolgált erre az ítéletre. Vadászoknak nevezik őket, közéjük tartozik egy fiatal kardforgató, Varjú is, aki már több életre elég borzalmat látott, akinek a fején óriási vérdíj van egy város pusztulása miatt. A férfi egyedül vándorol a kegyetlen földön, maga sem tudja mi után kutatva…

Hirdetés