BBetti86 értékelése


>!
BBetti86
Robin Hobb: A király orgyilkosa

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Fitz próbálja kiheverni a sebeket, amiket a legutóbbi kötetben kapott. Visszatérve Kosvárba tovább tanulja a Mesterséget, és Igazság hű embere lesz. A maga kis módszereivel segít a hercegének, és a szemét Pompán tartja, akit az apja, a király semmiért nem akar felelősségre vonni. Molly az udvarba kerül, és a fiúnak a reménytelen szerelemmel is szembe kell nézni – túl nagy köztük a rangi különbség, minden érzelmük ellenére. Arról nem is beszélve, hogy Pompa újabb terveket sző, és Igazság el kell menjen, hogy megmenthesse a királyságot.
Remek kis folytatás ez, hiszen viszi tovább a megkezdett szálak mindegyikét. Minden téren folytatódik, és értelmesen, a cselekmény, miközben elő van készítve a zárlat is a következő kötetben. A vége nem is kicsit nyugtalanító, nyitott, hiszen minden téren csatákkal és kérdésekkel hagyjuk magukra a szereplőket.
A felvezetést megint hosszadalmasnak éreztem, sokáig tart az a gyógyulás. Igaz, közben Fitz lelki állapota is előkerül, de ez kevésbé tudott lekötni. Az udvarba visszatérve viszont megindulnak az intrikák minden téren, ami akkor is izgalmasabb volt, ha a tényleges lépéseket nagyrészt előkészíti csak a szerző a zárlatra. Itt van a tervezés, az ármány, az akció pedig a 3. kötetben jöhet.
A szerelmi szálak szépen beleolvadnak a történet szőttesébe – nem lesz romantikus regény, de emberivé teszi a szereplőket azzal, hogy kit és mennyire szeretnek. Molly és Fitz történetében benne van a tragédia előszele – Moly különben sokkal kedvelhetőbb most, mint korábban kislányként. Erős, önálló fiatal nő, aki kész küzdeni azért, ami fontos a számára. Igazság és Kettricken akiknek viszont nagyon tudtam drukkolni. Szimpatikusak mindketten, szerintem jól passzolnak is, csak éppen a korona súlya a férfit valósággal agyonnyomja. Vajon ráébred, hogy a párja segíthetne elviselni a súlyt?
A mellékszereplők között is vannak nagyon jellegzetes, izgalmas alakok. A Bolond egyre inkább a kedvenceim közé emelkedik. Titokzatos, néhol komikus, máskor a végzet szálait rendezgető figura. Ő az, aki közben humort hozott a történetbe. Amikor azt kérdezgette mindenkitől, nem hozott-e össze fattyat mostanában, mert attól nem kérdezhette meg, terhes-e, akitől igazán számított volna… szegény, még sajnáltam is, miközben nevettem.
Megszerettem ezt a világot és a szereplőket. Ami lehúzza, hogy nagyon eszembe jutott Brent Weeks orgyilkosos sorozata. Ahogy ott a hős a kötelesség nevében fel kellett áldozza a személyes boldogságát, ahogy a szereplőknek jött a szenvedés, ugyanazt érzem ebben a kötetben is. Valamiért nagyon azt érzem, hogy Fitz, ha meg is mentik a királyságot, nem lesz boldog kis orgyilkos a végén.


Robin Hobb: A király orgyilkosa

Robin Hobb: A király orgyilkosa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Hat Hercegség trónörököse, Igazság herceg politikailag sikeres házasságot és ezzel együtt szövetséget kötött a Hegyvidéki Királysággal, megszilárdítva ezzel a Látnokok országlásának biztonságát. A kívülről erős családot azonban belviszály gyötri. Az uralkodó, Elmés király egészségi állapota bizonytalan, az utódlás kérdése megosztja az udvart. A Vörös Martalócok kalózai ismételt támadásokat intéznek a Hercegségek földjai ellen, azonban a király új hajói megpróbálják útjukat állni a támadóknak. Fitz, az uralkodó fiának törvénytelen gyermeke, – aki birtokában van a Mesterség és az Ösztön különleges képességének is – fölveszi a harcot a szipolyozottak, a Vörös Martalócok által élőhalottá tett szörnyetegek ellen. Társául fogadja Éjszemet, a fiatal farkast, ekivel mentális kapcsolatot teremt, különleges szellemi lehetőséget használva. Kosvárban találkozik gyermekkori szerelmével, Mollyval…

Hirdetés