vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Madeline Miller: Kirké

Mi sem bizonyítja jobban, hogy az a szentencia, ami valahogy úgy kezdődik, hogy „Már a régi görögök is…” nem csak üres frázis, hogy a fennmaradt ógörög mítoszok és legendák mennyi új és új feldolgozást nyertek az elmúlt évezredek során.
Nem véletlen az sem, hogy nem csak az egyén pszichéjével, de a társadalmi dinamikával és jelenségekkel foglalkozó tudományok is könnyedén megtalálják az analógiákat a mítoszok által leírtak és a saját szakterületük között.
S még talán ennél is természetesebb, hogy az írók is előszeretettel nyúlnak vissza ezekhez a legendákhoz, hogy a világról és az emberekről szerzett saját tapasztalataikat is beemelve új réteggel bővítsék az eredeti legendák értelmezési lehetőségeit.

Ezek az újramesélések persze nem minden esetben sikeresek, de szerencsére én többnyire jókba futottam bele az elmúlt években: Gemmell Trója trilógiája megrendítő és katartikus élmény volt és a most olvasott Kirké is úgy tudta az eredeti történet lényegi elemeit megtartani, hogy mindeközben teljesen átérezhetően felrajzolta egy modern (avagy örök?) nő kacskaringós életútját és helykeresését.

Kirké talán kevésbé ismert alakja a görög mítoszoknak, mivel azonban meglehetősen sok mondakörhöz van érintőleges kapcsolódása, így Miller nem csak a legismertebbet, az Odüsszeuszhoz fűződő viszonyát, hanem számtalan másikat is bele tudott szőni a történetbe, ez által árnyalva nem csak Kirké figuráját, de lehetőséget nyerve arra is, hogy számos szempontból mutassa be ezt a varázslónővé vált nimfát. Az írónő ehhez az E/1-es narráció eszközét használta, ami egyrészt közelebb hozza az olvasót a főhőshöz, másrészt sokkal hitelesebbnek érződik így Kirké folyamatos tépelődése – s az írónő erénye, hogy ennek a nagyon személyes hangnak az ellenére sem válik a regény egy pillanatra sem túl érzelgőssé – mintha valóban az emlékeiben elmerülő Kirké szavait hallgatnánk, aki nem mentegeti magát, nem szépít meg semmit, de nem is ostorozza magát fölöslegesen; szinte tárgyilagos az elbeszélés, mégis olyan érzelmi telítettség van a szövegben, ami miatt nagyon is gördülékeny az olvasása.

Kirké ebben a regényben hangsúlyosan kívülálló. A titán Héliosz és a nimfa Perszéisz lányaként, Okeánosz unokájaként is csak egy a számtalan nimfa és najád közül, akik Héliosz csarnokaiban élnek. Ő ráadásul túl emberinek tűnik a titánok, najádok és nimfák szemében: hozzájuk képest éles a hangja, fakó a haja és a szeme sem ragyog úgy, akár a nap. De nem ez a fő különbség, hanem az, hogy Kirké tépelődő és bizonytalan istennő. Tőle teljesen idegen az apja és nagyapja csarnokaiban folyó intrika és hatalmi játszma.
Nem tud és nem is akar mit kezdeni a szülei és testvérei isteni önzésével. A vágyai körvonalazatlanok és bár magának sem ismeri be, de valójában az odafigyelés, törődés és az elfogadás hiányzik neki.
Így aztán nem meglepő módon mikor a véletlen összehozza Glaukosszal, egy egyszerű halandó halásszal teljesen megszédül annak figyelmétől. Kirké pedig mindent megtenne azért, hogy örökké maga mellé emelje a férfit, ami egy olyan eseménysort indít el, aminek a végén felszínre kerül Kirké addig rejtett átváltoztató varázsereje. Ezek az átváltoztatások azonban nem hozzák meg neki a boldogságot, sőt, keserves csalódást okoz neki spoiler Glaukosz, és a saját bosszúvágya egy rettenetes szörnyet spoiler szabadít a világra. Mégsem ezért, hanem pusztán a tudása miatt ítélik számkivetettségre, mert a varázslás az istenek számára is ismeretlen tudomány, ami akár az ő hatalmukon is túlmutathat.
Kirké eleinte nehezen, majd egyre könnyebben viseli a száműzetését Aiaié szigetén, de a testvérei révén kapcsolatban marad a világgal. Ahogy telnek az évek és évszázadok segédkezik húgának Paszipháénak, amikor az világra hozza a Minótauruszt, és megismeri Daidaloszt is. Később kapcsolatba kerül Médeiával is, az öccse lányával, aki Iaszon társaságában az ő szigetén kéri, hogy részt vehessen egy megtisztító szertartásban, az elkövetett testvérgyilkosság miatt. S persze néhanapján hajósok vetődnek a partjaira, akik gyakran gondolják könnyű prédának a magányos nőt, ám az átváltoztató varázslatnak ők sem tudnak ellenállni.
Ilyen hajósként vetődik a partjaira Odüsszeusz is, aki végre egy olyan halandó, aki tisztelettel bánik Kirkével és még fontosabb, hogy oda is figyel rá, amivel elnyeri Kirké szerelmét. Odüsszeusznak persze mennie kell spoiler így nem tudhatja, hogy gyermeket nemzett a varázslónőnek…
Egy gyermeket, Télegonoszt, akinek felnevelése mindennél nagyobb kihívás lesz Kirké számára, s aki miatt Kirké még Athénével is harcba száll, ám a végzetet sem az istenek, sem varázslók nem tudják megmásítani, bárhogy is igyekeznek.
Ez a végzet hozza a szigetre Pénelopeiát és Télemakhoszt, akiket megértve és elfogadva végül Kirké is eléri azt a békét és boldogságot, ami iránt egész életében sóvárgott.

A regény, ahogy látszik, valójában nem más, mint egy kacskaringós, számos buktatóval teli női életút leírása. Kirké a kezdeti bizonytalanságát nagyon nehezen gyűri le, és végig megmarad tépelődő, gondolkozó nőnek, aki a magányos és kötődés iránt sóvárgó lányból szép lassan olyan független és egyedülálló asszonnyá érik, aki egy olyan társ mellett találja meg aspoiler boldogságot, aki hozzá hasonlóan nem makulátlan, de képes elfogadni magát és Kirkét is olyannak, amilyen.

1 hozzászólás

Madeline Miller: Kirké

Madeline Miller: Kirké

Az Akhilleusz dala szerzőjének merész, káprázatos és várva várt új regénye, amely kiválóan rajzolja újra az Odüsszeiából ismert hatalmas varázslónő, Kirké életét.

A leghatalmasabb titán, a Napisten, Héliosz házában egy kislány születik. Kirké furcsa gyermek – nem rendelkezik hatalommal, mint az apja, sem azzal a rosszindulatú vonzerővel, mint az anyja. Ám amikor társaságért a halandók világa felé fordul, felfedezi, hogy mégiscsak van egy különleges tehetsége: a varázslás képessége, amelynek révén szörnyekké tudja változtatni a riválisait, ráadásul még az istenekre is veszélyt jelenthet.

Fenyegetettségében Zeusz száműzi őt egy lakatlan szigetre, ahol az istennő tökéletesíti titkos tudományát, vadállatokat szelídít, és a híres mitológiai alakok közül többel is találkozik: a vérszomjas Minótaurosszal, az ügyes kezű Daidalosszal, a gyilkos Médeiával és persze a fortélyos Odüsszeusszal is.

Ám egy nőnek veszélyes egyedül élni, Kirké pedig akaratlanul is magára vonja mind az emberek, mind az istenek haragját, és végül az egyik legrettegettebb olümposzi istennel találja szemközt magát. Hogy megvédje, amit a leginkább szeret, minden erejét össze kell szednie, és egyszer s mindenkorra választania kell az istenek és a halandók világa között.

Madeline Miller regénye mámorító eposz a családi vetélkedésről, intrikáról, szerelemről és veszteségről, illetve a férfiak uralta világban is rendíthetetlen női erőről.

Hirdetés