BBetti86 értékelése


>!
BBetti86
Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse

Bori története az előző rész eseményei után kb. egy hónappal folytatódnak. Lazán kapcsolódik e kötet az előzményekhez, a kaland új, de az alapkonfliktusokhoz nem árt az előző rész ismerete is. Úgyhogy ez inkább olyan sorozat, amit érdemes sorban és minden kötetet olvasni, nem kalandozni közöttük.
De nézzük az alaphelyzetet! Bori szabadságon van, de igazából csak Attila agyát húzza. Aláírja hozzájuk a szerződést, továbbra is vámpírokkal akar foglalkozni. Csak van pár gond: újabban nagyon balszerencsés, és egyre biztosabb benne, hogy valaki megátkozta. Pasija, Géza nincs kibékülve a veszélyes munkájával. Attila a szokottnál is őrültebben viselkedik, és a helyzet egyre fokozódik. Átok megtörés és a szálak kibogozása, nem egyszerá feladat egy vámpirológusnak sem.
Elsőre kissé csalódott is voltam, mert úgy éreztem, csak a felvezetést olvasom. Mikor történik már valami? Akciókat akartam, valami nagy kalandot, ami aztán nem akart érkezni. Az előző részhez képest ezt csendesebbnek és nyugisabbnak, személyesebb történetnek éreztem. Nem a világot kell megmenteni, 'csak' a magánéletben kell rendezni a dolgokat és egy átkot levenni a hősnőről.
Ahogy megy előre a történet, az átok egyre aktívabb, azért beindulnak az események is. Ez sem egy unalmas kötet, lekötött és van korrekt cselekménye, csak hiányzott nekem valami nagyobb volumenű kihívás.
A szerelmi szál fontosabb ebben a részben, de azért nagyon messze vagyunk attól, hogy romantikus regénynek lehessen nevezni. Gaura ráadásul humorral kezeli ezt a tárgykört is, így még akkor is tudtam mosolyogni rajta, ha Bori döntéseivel nagyon nem tudok egyet érteni pasik terén. spoiler Még akkor is, ha a szonetteken most is vigyorgok.
A világépítése és a humora most is kiemelkedő. Nagyon bírom, ahogy az alapoktól ki van találva, hogy működne egy ilyen társadalom és gazdaság. Igaz, az alternatív történelem helyett most alternatív mesevilág volt csak, de azon is jót mosolyogtam. Még az is eszembe jutott, hogy Hófehérke vámpír motívumai nem csak Gaurának jutottak eszébe. Az egyik kedvenc Gaiman novellám is erről szól…
Bírom a karaktereit, színesek és kedvelhetőek. Már kezdem úgy látni, nincsenek itt jók vagy rosszak. Emberek vannak, meg vámpírok, boszik, látnokok, stb. De mindenkit nagyon is emberi motiváció hajt, és lehet nekik drukkolni, vagy éppen nem érteni egyet velük. Bori most nálam átcsúszott ide, akkor is ha erős és értelmes karakternek találom egyébként.
Biztos olvasom tovább is a sorozatot, de most kicsit pihentetni fogom. Az Attila-szálat még emésztenem kell kicsit.


Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse

Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse

Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.

Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.

Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…

Magyar nyakba magyar szemfog!

Hirdetés