Noro  értékelése


>!
Noro 
Tamsyn Muir: Gideon the Ninth

Kardforgató nekromanták a világűrben. Alighanem a tavalyi év egyik legszokatlanabb ötletével rukkolt elő ez a regény, amelyet Nebula és Hugo-díjra is jelöltek. A szerző pedig, ha nem is mindig és mindenben, de alapvetően beváltotta, amit ígért.

Adott egy tízezer éves csillagközi birodalom, amelyet kilenc nekromanta ház irányít. Legalábbis papíron, mert a Kilencedik Ház, amelynek szent feladata az ősi gonosz sírjának őrzése, a kipusztulás szélén egyensúlyozik. Alig több, mint néhány vén szerzetes egy sötét és kietlen bolygón, akik közül már csak orvosi vizsgálattal lehet megállapítani, hogy ki az élő, és ki az élőholt. Így amikor a birodalom uralkodója összehívja a nagy házak ifjú reménységeit, a Kilencedik mindössze egy kiállhatatlan, tanulatlan harcosnőt tud kijelölni, hogy elkísérje a ház örökösét. Igen, ő a főszereplő.

A kiválasztottak összegyűlnek az egykori, de mára elhagyatott császári bolygón, ahol egy romos palotában teljesíteniük kell egy próbát. Csak éppen nem tudják, mi a feladatuk, mint ahogy azt sem, egymás ellen kell-e dolgozniuk, vagy együtt. Egy idő után viszont nyilvánvalóvá válik, hogy valaki az ellenségük. És ezen a ponton a történet kísértetiesen emlékeztetni kezd egy spoiler típusú krimire: az ifjú nekromanták és testőreik el vannak vágva a külvilágtól, nem ismerik egymást, és nem tudják, mibe keveredtek. Azt kell mondjam, hogy a Kilencedik bolygó remekül megrajzolt, gótikusan morbid hangulata után én ezt a váltást egy kissé hétköznapinak találtam. Kellett némi idő ahhoz, hogy a világ egyedisége visszatérjen, és újra a sztori meghatározó elemévé váljon. Az utolsó fejezetekre aztán megint teljes sebességbe kapcsol, ötletes és csavaros lezárást eredményezve.

A háttér egyébként, bármilyen furcsa is, nem domináns a regényben. Keveset tudunk meg a világ történetéről és a működéséről, de még az egyes Házak funkciója sem feltétlenül derül ki, pedig mindegyik tagjai ott vannak a szereplők között. A szerző inkább e családok stílusára, életfelfogására fordít figyelmet. Helyileg az egész történet két bolygó egy-egy épületére (illetve egy pár perces űrutazásra) korlátozódik. Intuitíve ugyan meg lehet sejteni egy-két dolgot spoiler, de a könyv leginkább arra épít, hogy elfogadjuk az egészet úgy, ahogy van.

Némi ellentmondást érzek abban, hogy míg hőseink a birodalom egyik legmagasabb rangjára áhítoznak – amivel ugye némi felelősség is jár, – néha úgy viselkednek, mintha egy gólyatáborban játszanának kincskeresést. Ez a túlzott lazaság a címszereplőtől még el is menne, elvégre neki a karakteréhez tartozik, de a többiektől sehogy sem látom indokoltnak. Ettől az egy dologtól eltekintve azonban a szereplőgárdában van fantázia. Akadnak ugyan köztük klisés figurák, de néhányuk nagyon érdekes titkokat rejteget, a főszereplők alakja pedig folyamatosan gazdagodik újabb részletekkel. Az előadásmód humora néha kissé fárasztó, de én ezt tudatosnak érzem. Kvázi meta-humor, mint egy favicc, ami azért jó, mert rossz. És persze morbid, de ez magától értetődik.

Egyszóval nem egészen arról szólt ez a könyv, amire számítottam: kalandvezérelt space fantasy helyett inkább Agatha Christie: Dead and Loving it in Space. De ha a sztori egy-egy belassulásától eltekintünk, akkor a karakterek közti dinamika, és a világ hangulata egyaránt figyelemre méltó.

4 hozzászólás

Tamsyn Muir: Gideon the Ninth

Tamsyn Muir: Gideon the Ninth

The Emperor needs necromancers.

The Ninth Necromancer needs a swordswoman.

Gideon has a sword, some dirty magazines, and no more time for undead bullshit.

Tamsyn Muir's Gideon the Ninth unveils a solar system of swordplay, cut-throat politics, and lesbian necromancers. Her characters leap off the page, as skillfully animated as necromantic skeletons. The result is a heart-pounding epic science fantasy.

Brought up by unfriendly, ossifying nuns, ancient retainers, and countless skeletons, Gideon is ready to abandon a life of servitude and an afterlife as a reanimated corpse. She packs up her sword, her shoes, and her dirty magazines, and prepares to launch her daring escape. But her childhood nemesis won't set her free without a service.

Harrowhark Nonagesimus, Reverend Daughter of the Ninth House and bone witch extraordinaire, has been summoned into action. The Emperor has invited the heirs to each of his loyal Houses to a deadly trial of wits and skill. If Harrowhark succeeds she will be become an immortal, all-powerful servant of the Resurrection, but no necromancer can ascend without their cavalier. Without Gideon's sword, Harrow will fail, and the Ninth House will die.

Of course, some things are better left dead.

Hirdetés