vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Robin Hobb: Az arany Bolond I-II.

Hobb egyike azon fantasyszerzőknek, akiket nem a marketing vagy valami aktuális trendkövetés, hanem a tehetség és a tudás emel magasan az átlag felé, és teszi számomra mindig maradandó élménnyé a könyveinek olvasását.
Az írónő mesélőkészsége és képessége engem még mindig több szinten is lenyűgöz.

Legfőképpen azzal, hogy olyan hús-vér karaktereket tud alkotni, akik között nem csak bonyolult kapcsolati rendszer feszül, de Hobb folyamatosan fel is használja ezeket a szálakat, hogy újabb és az eddigitől árnyaltabb színt és mélységet kapjanak a szereplők. Ebben a trilógiában, és ebben a részben is FitzLovag, mint E/1-es narrátor számtalanszor kénytelen átértékelni, vagy legalábbis finomítani az egyes szereplőkkel, és még gyakrabban a saját magával kapcsolatos képet.
Elsősorban ennek a hitelességnek köszönhető, hogy ebben a regényben több vonatkozásban is apa / mentor / oktató szerepben feltűnő Fitz kisebb-nagyobb kudarcai, és sikerei legalább olyan sokat adnak az összképhez, mint az, hogy hogyan viselkedik barátként, szeretőként, társként. Számomra azért maradt az egyik legérdekesebb regényfigura, hogy bár számtalan olyan helyzet adódik, ami miatt beletántoroghatna az önsajnálat, vagy épp az önhittség posványába, de még ha oda is keveredik, elég gyorsan ki is evickél onnan és mindeközben sokat megtanul magáról és a társairól is.

Ezeknek a finomságoknak köszönhető az, hogy engem csöppet sem zavart, hogy maga a cselekmény, ami sok szálon folytatja a trilógia főkonfliktusának felépítését, másodlagos jelentőségűnek érződik a karakterdrámákhoz mérten. Pedig van jó néhány új rejtély – elsősorban a Külszigetiekkel kapcsolatban – és a Hatkirályságban továbbra is erős megosztottságot okoz az Ösztönhasználók megítélése, és a fanatikus Tarkákat sem törte meg végképp az előző kötetben elszenvedett vereség. A Látnokok mágiája is új megvilágításba kerül és a Záporfolyam sárkányai és Bington kalmárjai is feltűnnek a színen, további kérdéseket támasztva és várható konfliktusokat gerjesztve.

Bár ez a kötet kevésbé volt katartikus, mint az első rész, de nekem meggyőződésem, hogy Hobb csupán lendületet gyűjtött és a trilógia zárókötetében ismét vár ránk egy olyan epikus fordulat, ami alapjaiban forgatja fel a világot.


Robin Hobb: Az arany Bolond I-II.

Robin Hobb: Az arany Bolond I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kötelesség herceg kiszabadult az elrablói, a tarkák karmai közül, s visszaállt a királyi udvar rendje. Látnok FitzLovagnak, akit igencsak megviselt az Ösztön-farkasa elvesztése, itt, ifjúkori otthonában, Kosvárban kell új életet kezdenie.

Miközben az udvar jó része Arany nagyúr testőreként ismeri, ő valójában a falak mögül szemléli és hallgatja az eseményeket, onnan védi a királyságot, amely minden nappal egyre közelebb sodródik a belviszály felé. Számos egyéb feladata mellett Fitznek gondoskodnia kell róla, hogy senki se árulja el a herceg titkát, amely a Látnokok bukását okozhatná – a titkot, hogy akárcsak ő, Kötelesség is rendelkezik a rettegett „bestiamágiával”.

Fitznek csupán a Bolond barátsága hoz megnyugvást, ám még ezt is elveszíteni látszik, amikor egy bingtoni küldöttség érkezése után pusztító erejű titkokra derül fény a Bolond múltjából. Ahogy egyre inkább egyedül marad és magukkal sodorják az udvari intrikák, Fitz ráébred, hogy talán a legnagyobb feladat még előtte áll: életben maradni.

Hirdetés