gesztenye63 P értékelése


>!
gesztenye63 P
Nicholas Eames: Véres Rózsa

”TURNÉ INDUL, LEHET WADULNI!”
Ezt mondja a fülszöveg. És ha a fülszöveg még mindig kapaszkodik a rock’n roll életérzésbe, akkor talán nekem is szabad valami ilyesféle hasonlatot idehozni.
Miszerint olyan érzés volt ezt a könyvet olvasni, mint amikor egy olyan bandát nézel/hallgatsz a színpadon, akik a kezdeti örömzenélés után, kilépve a házibulik, sör-virsli partyk haveri háttérszerepléséből, egyszer csak elhiszik, hogy a hatalmas Arénát miattuk tölti meg a sok tízezer rajongó. Nekik csápolnak a headbangerek és az ő látásukra hozták ki a családapák/családanyák a nyakukban ülő porontyokat, hogy a kölyök kapjon végre valami jóféle, zúzós zenei nevelést is, a nagymami által hallgatott Kordagyuri bácsi mellé (helyett).
Mert, hogy ”… a legenda olyan, mint a gördülő kő: ha egyszer megindul, a legjobb félreállni az útjából.” S milyen kellemes, komfortos érzés az, ha egy fantasy-ben arról olvasol, hogy a legenda cseperedő magzata egyszer csak apja/anyja nyomdokába lép és vakmerőségében/rettenthetetlenségében/dühöngő őrületében már-már elhomályosítja azt. Pedig ebben a kötetben sem történik más, csupán új szereplőkkel és rengeteg utalással a régiekre, kiadatik a jelszó, hogy ”Na, csapassuk, aztán húzzunk el innen a vérbe!” Aztán meg úgy is lesz…
Ne várjunk a regénytől hatalmas, világmegváltó, epikus ívet. Még ha rendszerint meg is csillan a heroikus, boldogabb jövőt ígérő szándék, azért a lényeg csak az marad, hogy jön a Horda, megütközünk, sokan elpusztulnak, szörnyek és zsoldosok egyaránt… és a végén marad minden a régiben, kiderül, hogy már megint csak a sza@rnak adtunk egy pofont és holnap újra kezdődik az egész – új hősökkel, új gonosszal és legfőképp új versekbe szedve a hősök tetteit. Merthogy mindig jönnek majd új bárdok, friss hangú igricek, akik megéneklik, kiszínezik és unokáink számára is megélhetővé teszik majd a mesét.
S pontosan ez a technika volt még az az apró varázslat, ami miatt úgy érzem, hogy Nich Eames immáron nem tanulja, jóval inkább tanithatja a zsánert. Miszerint behoz a célkeresztbe, beállít a csatasor közepére egy főszereplőt, egy legenda lányát, Véres Rózsát, aki maga is legenda már, címszereplőt csinál belőle, majd szépen apránként, szemérmesen behúzza a háttérbe. S mindemellett, mesteri arányérzékkel kiemel mellőle, hőssé tesz egy egyszerű parasztlánykát, akiből a banda kis családjában történetmondó, bárd és végül bátor harcos válik. …és nemkülönben kulcsszerepbe „kényszerít” néhány olyan fura szerzetet (druint, szatírt, alakváltót és idéző tintabanyát), akiknek vidáman helye lehetne a szörnyek táborában is. Az idealista olvasó gyermeki lelkületét pedig finoman simogatja a mese, amely azt sugallja, hogy ezek a lények végül a humánok oldalán, az élcsapatban küzdenek valami ködös jövőért.

És akkor újra itt a lényeg: Eames ebben a nagyon tisztességesen, részleteiben is aprólékosan kimunkált világban, nem tör valami idealizált, világmentő cél felé, nem kínál fel stratégiai irányokat, csupán minden részben felhőtlenül szórakoztat. Ezt támasztja alá a végső mottó is: ”A bárdok arra tanítanak, hogy addig élünk, amíg van a földön olyan ember, aki emlékszik ránk. Ha ez tényleg így van, megkockáztatom, hogy Véres Rózsa örökké él.”
Ez pedig csak annyit jelenthet, hogy folytatódik a turné, jöhet az újabb fellépés. Legközelebb újra indulhatunk a Belwadonba, hacsak az nem jön el hozzánk…

4 hozzászólás

Nicholas Eames: Véres Rózsa

Nicholas Eames: Véres Rózsa

IDEJE KÉT VÉGÉN ÉGETNI A GYERTYÁT

Betelt a pohár: Tam Hashfordnak elege van abból, hogy egy ardburgi kocsmában világhírű zsoldosok sörét csapolja, és közben bárdok dalait hallgatja, akik dicsőségről, legendás kalandokról és hőstettekről énekelnek. Amikre még véletlenül sem az álmos kisváros falain belül kerül sor.

Így amikor az egyik legnagyobb zsoldosbanda a hírhedt Véres Rózsa vezetésével Ardburgba érkezik, Tam kapva kap a lehetőségen, hogy dalnokként melléjük szegődjön. Mindig is ilyen kalandról álmodozott, és nem kell csalódnia: a banda olyan útra indul, amelynek csak kétféle végállomása lehet: dicsőséges győzelem, vagy halál. Esetleg mindkettő.

TURNÉ INDUL, LEHET WADULNI!

Nicholas Eames legújabb regénye ismét tökéletesen vegyíti a rock’n roll életérzést a cinikus humorral és a fantasyvel.

Hirdetés