Nevox értékelése


>!
Nevox
Brandon Sanderson: Elantris

Ha nem tudom, hogy ez volt az első regénye Sandersonnak, simán rávágtam volna , hogy egy tapasztalt író kiforrott fantasy műve. Nyilván sok ki nem adott regénye, története is született időközben és ezelőtt, de ettől függetlenül ez zseniális kezdés és ami jó, hogy mégsem ez lett élete nagy munkája, tehát nem egy könyves szerző, szerencsére.
Maga regény egy csodás városról szól, melynek lakói istnekként éltek egykor és ez meghatározta a környező országok helyzetét, viszonyulását, társadalmát, de aztán az áldás, a saór, amiben a lakók részesültek megváltozott és inkább átok lett és Elantris elbukott, dicsőségéből pusztulás lett és a város komor, romos árnyként nyeli el azokat, akiket a sors megver a ráór átkával.
A történet három főszereplő körül forog, Szellem Raóden herceg, a felesége, az idegen országból érkezett Saréné és persze a főellenség a gjorn, Hrathen. Udvari intrika, politika és meglepően jól és részletesen kidolgozott világ tárul az olvasó elé, vallásokkal, mágiával, nemzetekkel, igaz Sanderson belecsap a közepébe, az elején igencsak kell figyelni a sok név, kifejezés, ország, vallás között, de meghálálja a figyelmet a könyv.
Mindhárom főszereplő jól megírt jellem, összetett karakter, főként Hrathen, aki nekem nagy kedvencemmé vált a végére, ritkán látunk ilyen jól eltalált ellenfelet. Sarené nagyon szimpatikus, talpraesett karakter és persze Raóden, akinek a története a legérdekesebb nekem.
Ki kell emelni Sanderson védjegyévé vált mágiarendszert, amit szinén nagy ötletességgel alkotott meg, szinte tudományos igénnyel, megmagyarázza, hogy pontosan hogyan is működnek a jelek. Nagyszerű példája annak, amikor feltárja a mágia működését a könyv és így ugyan elvész valamennyit a misztikus volta, ugyanakkor az olvasó számára jobban átélhetővé válik a varázslás és érteni fogja, mi miért történik, így a súlya is jobban érezhető.Több mágiaformát is felvillant egyébként Sanderson és a ugyan a kötet végére sok minden kiderül és megoldódik, de számos dolgot függőben hagy és a világ múltjáról is számos kérdés merült fel bennem. Tudatosan hagyott lehetőséget a folytatásra és nem tudom, hogy eleve a Kozmerum részének szánta -e, de mindenképpen várom, hoyg megírja végre a következő részt.
Epikus high fantasy mű udvari intrikával, sok mágiával és remekül megírt csatajelenetekkel, minden zsánerszeretőnek ajánlom.


Brandon Sanderson: Elantris

Brandon Sanderson: Elantris

Elantris gyönyörű… volt. Az istenek városának, a hatalom, a ragyogás, a mágia lakhelyének nevezték. Aki ott járt, állítja, építőkövei is valamiféle belső fénnyel izzottak, s a város csodálatos és kiismerhetetlen varázslatok otthona volt. Éjjel ezüstös láng­oszlopként már messziről láthatóan világított.
Ám bármennyire fényűző volt is Elant­ris, lakói túlszárnyalták: hajuk csillogóan fehér, bőrük már-már fémesen fénylő ezüst – úgy ragyogtak, akár a város maga. A legendák szerint halhatatlanok vagy szinte azok voltak: gyorsan gyógyultak, s óriási erővel, szellemi és testi fürgeséggel áldották meg őket. Kezük egyetlen intésével varázslatot idéztek, s Opé­lon minden részéből zarándokoltak az emberek Elant­ris­ba, hogy gyógyulást, élelmet vagy éppen bölcsességet kérjenek a helyiektől. Istenségek voltak.
És bárki ilyenné válhatott.
Saód­nak nevezték, átalakulásnak. Váratlanul és véletlenül következett be – általában éjjel, azokban a titokzatos órákban, amikor az élet lelassul és megpihen. Koldus, mesterember, nemes vagy harcos: bármelyiket elérhette. A saód­dal a szerencsés kiválasztott élete véget ért, majd újrakezdődött; az illető maga mögött hagyta korábbi, közönséges létét, és Elant­ris­ba költözött. Elant­ris­ba, ahol boldogan élhetett, bölcsen uralkodhatott, és egy örökkévalóságon át imádták.
Az örökkévalóság tíz évvel ezelőtt ért véget.

Brandon Sanderson nagy sikerű első regényének jubileumi újrakiadását tartja kezében az olvasó – átdolgozva és kibővítve, korábban elvetett szemelvényekkel és egy ráadás novellával gazdagítva.

Hirdetés