kvzs P értékelése


>!
kvzs P
R. F. Kuang: Mákháború

Ez a könyv engem nagyon felbosszantott. Mert látszik, hogy Kuangnak vannak jó ötletei, és írni is elég jól tudna, de csak arra használta a könyvet, hogy a kínaiak japánokkal szembeni keserűségét megossza.
Elismerem, eléggé kevéssé ismertek a japánok háborús bűnei, és jó, hogy elkezdődött ennek az irodalmi feldolgozása is, de szerintem nem egy fantasy-ben kellett volna bemutatni pl. a nankingi mészárlást. Főleg nem ilyen felszínesen, és egyoldalúan. Itt ugyanis semmi mást nem tudunk meg csak azt, hogy az ellenség rossz. Nincs igazán történelmi kontextus, vagy társadalmi rajz, csak azt látjuk, hogy az ellenség droidokból áll, és rossz.
Persze az olvasást az sem segítette, hogy régen találkoztam már olyan főszereplővel, akivel ennyire nem tudtam azonosulni. Zsin ugyanis egy felelőtlen, beképzelt, önző és hebrencs lány, aki hírből sem ismeri a belátást, vagy az engedelmességet, csak a saját feje után megy. Aztán persze nyolcezredeik alkalommal is csak csodálkozik, hogy a másiknak talán igaza volt…
Azért sajnálom ezt a történetet, mert a sámánizmus, a különböző törzsek viszonyai, vagy az ország története nagyon sok jó ötletet rejtettek, amikre érdekesebb és árnyaltabb történetet is fel lehetett volna építeni. Akkor talán nem kellett volna keverni a stílusidegen dolgokat (pl a mákháború a nevén kívül miért is az; hogy is van azokkal a genetilai vizsgálatokkal) beleerőltetni a történetbe, és ennyire sarkítani mindent a háborús traumákra.


R. F. Kuang: Mákháború

R. F. Kuang: Mákháború

Nikant elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

Hirdetés