rheinfuss értékelése


>!
rheinfuss
Veres Attila: Odakint sötétebb

Elolvasva a kötetet, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a weird nem az én műfajom. Ugyanakkor nagyjából ugyanazok az előnyei, mint a hátrányai, zseniális a hangulata, zavarba ejtő, nyugtalanító,nyomasztó súllyal nehezedik az olvasóra, és miközben csodálattal adózok és ámulok az író tehetségén, ahogy ezt a közeget megteremti, ugyanannyira kellemetlenül is érzem magam tőle. Egyszerre taszít és olvasmányosságával bevonz a történet. Szabadulnék a fojtogatásától, de mégis kíváncsi vagyok, hova vezet ez az őrült és rémálomszerű eseménysor. Az végére aztán olyan gigászi és kozmikus történetté alakul, hogy fejet kell hajtanom a regény nagyszerűség és jelentősége előtt.

Világszínvonalú alkotás, és bár nagyon magyar az egész környezet, mégis univerzális helyzetekkel, karakterekkel dolgozik, lényegében akárhol játszódhatna: egy az amerikai dél mocsaras, eldugott közegében, az indiai vadon nyomorában, de a dél-amerikai akár a dzsungel párás díszletei között is. Szóval a weird nem az én műfajom, de abban biztos vagyok, hogy még egyszer (már többszöri alkalommal) megpróbálkozom azzal, hogy olvasok valamit Veres Attilától.


Veres Attila: Odakint sötétebb

Veres Attila: Odakint sötétebb

1983-ban minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.

Hirdetés