KerekesCs P értékelése


KerekesCs P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Nagyon hosszú és döcögős olvasás volt. Nem is okozott olyan kellemes olvasás élményt, mint az első rész, amiben még volt hév, rácsodálkozás, és a felfedezés izgalma. Tőlem meglehetősen távol áll az arab világ, a vallás, a kultúra, de tetszett az egzotikuma. (Nem fogok rászokni az arab történetek falására, de ízelítőnek tökéletes sorozat.) A történet tetszik az ősi rivalizálásokról, árulásokról, bosszúkról. Mondjuk, kevesebbet szólhatna arról, hogy ki milyen színű, anyagú, formájú, szagú ruhát és kiegészítőt visel, és többet arról, hogy kinek mi a mozgatórugója. A szereplőket viszont sikerül a történet során végérvényesen megutálnom. Mind vagy önző dög, vagy idealista barom, esetleg egy szerencsétlen, akit megbéklyóz a hűsége, és hagyja magát madárnak nézni, és kihasználni a legnagyobb mértékben. Az utóbbi Dára, hát hol van az a nagyszájú, bátor, rátarti testőr az első részből? Szegény szerencsétlen nagyon kegyetlen és szánalmas szerepet kapott, és teljesen kiábrándító lett. Úgy gondolom nem ez volt az elsődleges célja vele az írónőnek, de nálam ezt érte el, ami a könyv élvezhetőségét is rontotta számomra. A többiek simán gyagyásak, és nem látnak át a bosszún, az aktuális sérelmükön vagy saját önös érdekükön. Jó lett volna látni valami jellemfejlődést, valami olyan fordulatot, ami arra felé vezet, hogy valaki átlépi a saját árnyékát. De nem, mindenki megrekedt. Mintha nem lett volna a könyvben aktívan cselekvő szereplő (kivéve talán Manézsét, de az ő ténykedéséről meg keveset tudunk meg, inkább csak a következményeket látjuk), hanem mindenki csak a kialakult helyzetekre reagálna a maga ék egyszerű módján. Nincs látványos akció a főhősöktől (na jó, a végén azért van), hanem csak sok kis, semmitmondó reakció. Nem tudom, valami hiányzott belőle. Talán Ali herceg karót nyelt és kissé bigott karaktere az, akit kedvelek benne, az a megtörök, ám meg nem hajlok hozzáállása. Nem rossz könyv, csak szeretem, ha a jó történetben vannak épkézláb, működő karakterek. Vagy tudjam őket nagyon kedvelni, vagy nagyon utálni valamiért, és nem azért mert semmilyenek.


S. A. Chakraborty: Rézkirályság

S. A. Chakraborty: Rézkirályság

S. A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát.

Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.

A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.

Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.

Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.

Hirdetés