Razor SMP értékelése


>!
Razor SMP
Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

A Fekete Ősz – az előző rész eseményei – óta hónapok teltek el, ám továbbra is érezteti a hatását Setharison: a város jó része romokban, sérültek és haldoklók mindenfelé. Edrin Walker a maga módján ott próbál segíteni, ahol tud, miközben a titokzatos Scarrabus ügynökeit is keresi. Ám a klánföldeket a skallgrimek serege veszélyezteti, így aztán Edrin – mint a vidék jó ismerője – hamarosan egy kisebb máguskülönítmény élén találja magát, akiknek a feladata feltartóztatni az inváziót. Edrin ugyan vonakodik az egésztől, ugyanakkor a klánföldeken él valaki, aki egyre rosszabb állapotba kerülő karját is meg tudná gyógyítani. Valaki, akitől évekkel ezelőtt épphogy sikerült élve elmenekülni. Ez pedig nem más, mint a nem túl kedves nagymamája. Így aztán nem elég a támadó barbárok hordája, Edrinnek a rokoni kapcsolatait is gatyába kell ráznia, no és persze a Scarrabus általi veszéllyel sem ártana valamit kezdenie…
Kellemesen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a mondhatni már szokásos trilógia helyett Johnston már a második kötetben lezárja Edrin Walker történetét. A második rész ráadásul még rövidebb is, mint az első, így aztán nem lehet felesleges körökkel vádolni. A történet lényegében egyszerre tartalmazza a trilógiák 2-3. részére jellemző világbővítést, kérdések megválaszolását, a főgonosz leleplezését, hatalmas csatákat és a végső összecsapást. Az apró bökkenő, hogy a hatalmas csaták rész elég nagy részét teszi ki a kötetnek, és bár én szeretem az akciódús fantasyt, azért itt néha már kezdett kicsit uncsi lenni a sok egymást érő harc. Szerencsére azért Johnston itt is igyekezett bedobni mindig valamit, amivel felrázta a cselekményt. A végső összecsapás pedig igazán ötletes lett, amit aztán a szerző még szépen megfejelt egy utolsó fordulattal.
A karakterek terén vegyes az összkép, Edrin adja magát, mint főszereplő, ő hozta is a jól megszokott cinikus, gyakran megnevettető stílusát, ugyanakkor bátrabban használja már a képességét. Rajta kívül még visszatér pár ismerős arc az előző részből, de a többség mellékszerepbe szorul, egyedül spoiler játszik jelentős szerepet, a többség új szereplő, akiknek viszont a terjedelem miatt nincs igazán idejük kibontakozni, teszik a rájuk írt szerepüket, harcolnak, spoiler.
Összességében szerettem ezt a duológiát, a világa érdekes, a főszereplője szerethető (már ha valakinek nincs baja a megkérdőjelezhető morálú, cinikus alakokkal), a sztorija pedig nincs túlnyújtva. Remélem még olvashatunk Cameron Johnstontól a jövőben.

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2020
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999178 · Fordította: Habony Gábor

Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Cameron Johnston: A Megtörtek Istene

Edrin Walker zsarnok mágus megölte a szülővárosára szabadított szörnyeteget, azonban a veszély nem múlt el teljesen. Míg Setharis a pusztítás után nagyrészt romokban áll, tele sebesültekkel, félő, hogy a varázshasználó elit tagjai között a Scarrabus által fertőzött mágusok szervezkednek, a hegyekben pedig a skallgrimek seregei készülnek a birodalom elleni támadásra. Noha Edrin teste és mágikus Ajándéka megsérült a korábbi harc során, az árulók levadászása mellett kénytelen vállalni egy újabb nehéz feladatot: a messzi, zord klánföldekre kell vezessen egy csapatot, hogy megfékezzék az ellenséget, időt biztosítva az Arkánum seregének a cselekvésre. Ahhoz pedig, hogy a küldetés sikerrel járjon, szövetségre kényszerül múltja egyik legrettegettebb démonával…
Az áruló isten folytatásában a kitaszított mágus próbálja megmenteni a világot a borzalmas szörnyetegektől, miközben a külső ellenség mellett a benne lakozó zsarnokkal is meg kell vívnia harcát.

„Ha szereted a véres, mágikus taktikai csatákat, a démoni történelem lassú kibontakozását és a mogorva gazfickókat, akiket lehetetlen nem megkedvelni, akkor A Megtörtek Istene neked íródott.” – The Fantasy Hive

Hirdetés