vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Mark Lawrence: Szent Nővér

Jó, de nem elég, nem elég jó / Finom, de nem elég, nem elég durva
Folyton ez a régi Sziámi szöveg járt az eszembe – nem csak az utolsó rész, hanem az összes többi olvasása közben is.
Mert bár Lawrence első sorozata, A Széthullott Birodalom már azelőtt kedvencem lett, hogy valójában befejeztem volna, de ezt a trilógiával – bár minden megvan benne, amiért egyébként lelkesedni szoktam – mégsem tudtam igazán egy hullámhosszra kerülni.

De kezdem inkább azzal, ami szerintem Az Ős-könyve trilógia legnagyobb erőssége: a világteremtés hibátlan. Abeth bolygóját nem csak teljesen egyedire sikerült formálni, de mindennek stabil, szinte sci-fihez méltóan természettudományos alapjai is vannak. Egy olyan haldokoló nap fényében keringő planétáról beszélünk, amelyet egy évezredekkel korábban az űrön keresztül egy másik világról érkező spoiler emberi civilizáció népesített be. Az alapító négy törzs tagjai, az azóta már jóformán teljesen elfelejtett spoiler technológia tudásukat felhasználva viszonylag komfortossá tették a kilométeres vastagságú jéggel borított felszín egy keskeny sávját. Azóta is elsősorban itt, az úgynevezett Folyósón él az emberi faj középkorias viszonyok közé süllyedt spoiler elsöprő többsége. Az Abeth bolygóján élő emberek között látványos kisebbséget alkotnak azok, akikben megjelenek (visszaütnek) az eredeti négy törzs jellegzetességei. A gerant vérűek óriás termete és brutális fizikai ereje, vagy a hunskák emberfeletti fürgesége igazából egy poszthumanista sci-fiben sem szúrná senki szemét. Talán még a marjalok kisebb mágikus képességeinek többségét – mint pl. az érzelmek befolyásolása – is be lehetne tudni magasabb szintű pszichonikai képességnek. Azonban a negyedik törzs, a quantalok Út járó mágiájára, amellyel az elemeket és a természeti erőket is igába lehet hajtani, már nehéz lenne bármiféle természettudományos(nak tűnő) magyarázatot kreálni.
Mindezek mellett az, hogy legendák járnak a világot valaha elhagyó (?) rejtelmes képességekkel bíró őslakókról az Eltűntekről, és hogy az Ős űrjáró Bárkáinak hajtóművei, a hajószívek valamiféle mágikus fókuszok is, már tényleg csak hab a tortán.
Lawrence nem hibázik akkor sem, amikor a társadalmat és a világának hatalmi viszonyait felépíti. Az erősen feudalisztikus Birodalom viszonyaiból relatíve keveset ismerünk meg, hiszen a trilógia nagyja egy zárt kolostorban játszódik, de amit igen, az markáns, és nem csupán beszivárog a szereplők életébe, de az egész cselekmény bonyolításában alapvető szerepet játszik. Mert a Folyosó népei egyre nagyobb bajban vannak, mert évről évre romlik a Fókuszhold – az eszköz, ami a lakható sáv jégmentességét biztosítja – hatékonysága, így egyre inkább előretör a jég, és a csökkenő élettér háború felé sodorja a Folyosó királyságait.
Tehát adott egy minden szempontból remek, rejtélyekkel és konfliktusokkal teli világ, továbbá egy szorongató vészhelyzet, úgyhogy már csak egy olyan erős karakter kellene, akit helyzetbe hozva felépülne a cselekmény. És itt éreztem az első kisebb megbicsaklást.
Nona Grey ugyanis nekem nem volt sem túl eredeti, sem pedig igazán emlékezetes karakter. Félreértés ne essék: nem arról beszélek, hogy sablonos, rosszul kidolgozott, netán hiteltelen főszereplő lett volna, csak hát láttunk már ilyet. Ráadásul mindezt megspékelve az apácazárda (viszonylag) elzárt világában történő növendékeskedéssel sajnos túlságosan is ismerős és időnként klisés történetvezetési megoldásokat eredményezett, még akkor is, ha Lawrence képes arra, hogy a klisés fordulatoknak is adjon némi többlettartalmat, amivel ki tudja azokat emelni az unalomból.

És itt érünk el ahhoz a ponthoz, hogy miért is csak 4 csillag nekem ez a trilógia – mert attól, amit eddig leírtam ez még simán lehetett volna jobb is. Lawrence ugyanis kimondottan jó író, sőt, megkockáztatom, hogy az egyik legjobb nyelvérzékű és legválasztékosabb stílusú új fantasy szerző, akinek szövege szépirodalmi szinten van megformázva. Ezért volt tökéletes választás Gy. Horváth László A Széthullott Birodalom fordítójaként, mert szerintem az ő kvalitásaira szükség volt ahhoz, hogy Lawrence magyar hangja igazán erősen szóljon. Galamb Zoltán viszont minden tiszteletem ellenére, sem ért fel hozzá, és bár tisztes iparosként igyekezett hozni Lawrence stílusát, de túl gyakran csúszott félre az igyekezete, és ilyenkor engem rendre kidobott a magyar szöveg.
S ezt én sajnálom legjobban.

1 hozzászólás

Mark Lawrence: Szent Nővér

Mark Lawrence: Szent Nővér

GYEREKKÉNT VADÁSZTAK RÁM… MOST FORDULT A KOCKA.

A világot felfalja a jég, a Folyosó egyre csak szűkül, a birodalmat pedig keletről a scithrowliak, nyugatról az ádáz durnok ostromolják. A császár seregei mindenütt kénytelenek meghátrálni.

A szent osztályban Nona a végső próbákra készül, hogy az általa választott rend teljes jogú nővére lehessen. Az idő azonban fogy, és egyre valószínűbb, hogy Nona és társai nem lesznek méltók az apácák habitusára, mielőtt eléri őket a háború.

Még a hajószívekből merített erő sem elég ahhoz, hogy Nona megnyerje Üveg apátnő évtizedek alatt előkészített játszmáját, és megvédelmezze szeretteit. Közeleg a végső, nagy összecsapás a holdért és az emberiség sorsáért, amikor a lánynak nem csak régi, bosszúszomjas ellenségeivel kell szembeszállnia, hanem a hatalom romlottságával és önnön démonaival is.

A végső csatában ugyanis barátok esnek egymásnak, szívek törnek össze és birodalmak égnek porig.

Az Ős könyve-trilógia befejező kötetében az újhullámos fantasy nagymestere, Mark Lawrence torokszorító izgalommal és elképesztő fordulatokkal zárja le Nona Grey történetét.

Hirdetés