Szentinel értékelése


>!
Szentinel
Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint az előző kötet, de még így is okozott sok-sok kellemes pillanatot.

A második kötetben kicsit jobban ráfeküdt az író a világépítésre, ami abban nyilvánul meg, hogy többet megtudunk a háttérről, több szereplővel ismerkedünk meg, és a varázslat működésének szabályai is mélyülnek. Nem is beszélve arról, hogy a szereplők közötti viszonyrendszer is elég látványosan fejlődik, vagy épp átalakul.

Az Üveghegy két kisregényből áll össze. Az első az Emese és édesanyja közti viszonnyal foglalkozó Üveghegy, a második az azt szinte közvetlenül folytató Kősárkány. Nekem személy szerint az Üveghegy jobban tetszett. Emese és Lóna kapcsolatát nagyon érdekesen ábrázolta az író. Nagyon finoman, hozzáértően és hitelesen építette fel a két eltérő mentalitást képviselő családtag (anya-lánya) újra megismerkedését. Ez amiatt is működött ilyen jól, mert mindkét szereplő motivációját és jellemét is volt már lehetőségünk megismerni, tehát nemigazán lehet bármelyikük pártjára állni. Az ő vitáik épp emiatt a kedvenc jeleneteim voltak az egész kötetben. Olyan érzésem volt, mintha az édesanyám és húgom szerepelnének ott.

A Kősárkányban pedig azt láthatjuk, hogyan próbálja Emese megtalálni a helyét ebben a világban. A kamaszlányokra jellemző identitásválság az ő életéből sem maradhatott ki, és a válaszokat, melyeket meg akar lelni, igencsak kétségbeesetten keresi. Tetszett az, hogy Emese – származása ellenére – abszolút emberként viselkedik, és a legnagyobb hülyeségre szánja el magát, mikor gondol egyet, és elutazik Ausztriába. Nem foglalkozik az őérte betegesen aggódó nagynénivel, sem pedig a következményekkel. Azt hiszi, hogy tud gondolkodni, de csak félig tud. Én sem voltam különb az ő korában, igaz, eszembe sem jutott elutazni Bécsig egyedül. Ne feledjük el, hogy Emesének bőven van mit feldolgoznia. Arról nem is beszélve, hogy ezen kívül is elég sok minden történik arrafelé. Lónának ki kell békülnie nővérével, Firenével, és együtt kell megbirkózniuk a sárkányokhoz kapcsolódó veszéllyel.

Az Ólomerdő-sorozat legerősebb vonása még mindig a szereplői és a köztük fennálló viszony ábrázolásmódja. Az Ólomerdő hangulatban és történetben erősebb volt, itt viszont a szereplőket sikerült jobban ábrázolni. Külön öröm, hogy az elég cliffhangeres lezárás ellenére nekem nincs okom kiborulni idegileg. Már a kezemben van a lezárás, amit remélem, hogy hamarosan el is tudom kezdeni. A végén pedig majd levonom a megfelelő tanulságot.


Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Kleinheincz Csilla: Üveghegy

„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”
A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.
    Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.

Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Hirdetés