Zero értékelése

Ez az öt egész perc konkrétan nekem volt kínos. Nehezen kapott el Dragomán stílusa mindig is, bár a Fehér királyt szerettem, de ez…
A rajzok ugyan tetszenek, bár hanyatt azoktól sem estem, és sajnos a szöveggel sem állnak semmiféle tapintható fúzióban. (Ne gyere a lájmmal, az egy zöld paca volt, meg pár odaökrendett szó.)
Mindig bosszantottak azok az emberek a gimiben, akik egy felolvasás után odaköpték, hogy ilyet én is tudok, he. Dehogy tudsz, haggyál már.
De ilyen elnagyolt, célt tévesztett három töredékmondatot, azt hiszem, tényleg mindenki tud. Csak azt nem adják ki három rongyért.
Katasztrófa, na, és számomra hihetetlenül ellenszenves, „idesüss-MŰVÉSZ-vagyok”-szerepben tetszelgés, amiért nemhogy fákat nem vágtam volna ki, de még az öregapám kertjében x éve korhadó rönköt se aprítottam volna fel.

Aztán persze benne van, hogy csak én vagyok a sötét bunkó, mert nem éreztem ki a „finomságokat”, a távoli pusztítás még itt is karcoló karmait, az idegen közegben forgolódó külföld(önkívül)i gyökértelenségét ebből a nagyon veretes szövegből. Hagyjuk is.