ViraMors P értékelése


>!
ViraMors P
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

A mesebeli menyegző nem garancia a boldogságra.

Eltörtük a világot és nem gondoltunk arra, hogy más is eltörik.

Tudod, a halálnál nincs őszintébb dolog a világon.

Sorsok. Jóslatok. Kiválasztottak. Torkig van az egésszel.

Felnőttünk.
Túllépve a csetlő-botló, önmagát kereső tinilányon, az egymást és önmagukat kutató, apránként meg-megismerő anyán és lányán – kettőjükön túl, mégis velük együtt belevágva az újabb utazásba: ezúttal Szépország sorsa a tét.
Az Üveghegy meghasadt, a változás végleges és visszavonhatatlan, és csak a hősön múlik, hogy ez végül mit is jelent. De ki a hős, és miben áll a feladata? És egyáltalán: képes lesz rá?

Ez a könyv egyszerűen gyönyörű: kívül, belül, kinézetében és történetben is. Váratlan, meglepő, megható és kemény. És én minden sorát imádtam, akkor is, amikor éppen alig akadt rá időm.
Visszagondolva az előző két részre, azt hiszem, valami sokkal mesésebbet vártam, mondhatnám úgy is, hogy kedvesebet. spoiler Amit kaptam, sokkal erősebbnek, de sokkal őszintébbnek érzem, és rengeteg gondolkodnivalót adott. Felelősségről, kötelességről, döntésekről, következményekről és elfogadásról.
Remek befejezés, csak ajánlani tudom.


Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Eltört a világ, meghasadt az Üveghegy, felbolydult egész Szépország: az álom, amely évszázadokon át markában tartotta a Rengeteget, és peremén a végzetnők hegyét, elillan. Megszűnik a varázslat, amely fogságba ejtette a hegybe zárt sárkányt, és elkezdenek ébredezni az eddig alvó fák, állatok, tündérnépek – és a félelem is.

Emese mögött hosszú, súlyos döntésekkel szegélyezett út áll, de még mindig messze a vége, ráadásul egy olyan világban kell helyt állnia, ahol még a sorsszálakat fürkésző végzetnők is rettegnek a jövőtől. Ha a rendíthetetlen lány csakugyan az Ezüstkezű néven ismert hős, akkor ő lesz az, aki mindenkit megment, ám ebben senki, még ő maga sem lehet biztos. Lehet, hogy Szépország csak Rabonbánra számíthat, a tündérbirodalom régi rendje azonban olyan gyökeresen átalakul, hogy talán még a megkeseredett lovag sem tehet érte semmit.

Kleinheincz Csilla Ólomerdője 2007-es megjelenése óta a magyar fantasyirodalom klasszikusa lett, a trilógia régóta várt befejező része pedig nem egyszerűen méltó lezárás, hanem meglepetésekkel teli és szívszorító regény a hősszerepről, a sors szőtteséről és a változás áráról.

Hirdetés