gesztenye63 értékelése


>!
gesztenye63
Timár Krisztina: A látszat mesterei

Abban, hogy Cselezüst és Lánglélek történetét igazán élvezni tudjam, nagyban segített, hogy szigorúan félretettem rosszindulatú zsánernácizmusomat és igyekeztem kilépni kényszeres skatulyázó énemből is. Amikor ezeket a kérdéseket tisztáztam magamban, attól kezdve felhőtlenül tudtam sodródni a mesével. Mert Krisztina csodálatosan, nagy szívvel, és legfőképp áradóan mesél. …és ahogyan azt a blogjában is hangsúlyozza, gyűjtöget és raktároz, mint a szorgos, gondoskodó hangya (nem ám a TPrütsök!). Azután pedig rendszerez, válogat, felhasznál; alakít és átalakít – de ami a legfontosabb: alkot.
Krisztina egyéb írásait is azért szeretem nagyon, mert tanít és tájékoztat egy csomó olyan érdekességről, az egyetemes kultúrtörténet olyan csemegéiről, amelyekhez soha nem jutnék hozzá, ha ő nem rakná konyhakészen az olvasói asztalomra. A látszat mesterei is hemzseg az utalásoktól, adalékoktól és a (történet szempontjából talán gyakran testidegen, de mégis ütős) vagány beszúrásoktól, beszólásoktól.
Maga a Hármastáj, mint alternatív univerzum is mesék és mítoszok visszhangját idéző önálló néprajzot képez meg az olvasó előtt. Jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a különös rítusok, a világot uraló és lakóit meghatározó szokások, mintha klasszikus toposzokból építkező fantasy világot építene a szerző. Rendhagyóvá és egyedivé is válik ettől az írás, és talán ez az egyik legfőbb érv amellett, hogy „tiszta szemmel”, elvárások nélkül olvassuk azt, és ennek eredményeképp a könyv végén a két, egymástól alapjaiban és hangulatában is elváló regényrészt, mégiscsak egységes, szerves egészként tudjuk majd értékelni.
Az pedig külön jóleső felismerés volt számomra, hogy a portál, mint az alternatív valóság belépője, az ajtó, ami egy másik létezésbe vezet, az lehet bizony maga a halál is. Szerintem ez a megoldás nagyon frappáns indítást biztosított és komoly lendületet adott a sztorinak.
Az alkalmazott karakterkészlet rendkívül változatos és talán kicsit több is volt a kelleténél; csak remélni tudom, hogy a leendő folytatás(ok)ban érdemi szerepet kap majd több olyan mellékszereplő is, akiket itt kissé súlytalannak éreztem.

Összességében egy domináns atmoszférájú, leginkább hangulatában maradandót nyújtó olvasmány volt számomra A látszat mesterei, amit ezúton is jó szívvel ajánlok minden olvasótársamnak.
És egyben várom a folytatást.


Timár Krisztina: A látszat mesterei

Timár Krisztina: A látszat mesterei

Mi történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik.
Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen.
Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Hirdetés