vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Rusvai Mónika: Tündöklő

Az elmúlt években jelentősen változtak az SFF zsáner trendjei, s bár ezt többnyire pozitívként éltem meg, de úgy érzem, hogy a reformer lendületben néhány olyan erény is méltatlanul leértékelődött, ami miatt annak idején kiskamaszként elkezdtem tömegével sci-fit és fantasyt olvasni.
A klasszikus sztorikban ugyanis izgulni kellett és lehetett a főhősökért, nem pedig aggódni értük. Az ő a helyzetükbe, kalandjaikba az olvasó beleélhette magát, s nem pedig kívülállóként követhette mindazt, amit tettek. Sőt, pozitív énképet építve könnyen azonosulhatott is a hősökkel.
Személy szerint szomorúnak tartom, hogy ezek az erények mostanában elsősorban az ifjúsági regényekben jelennek meg. Jellemzően sajnos olyan ifjúsági regényekben, amelyek számos szinten – úgy is, mint karakterépítés, hiteles konfliktusok, igényes irodalmi megfogalmazás – menthetetlenek, s egy közepesen szőrős szívű ítész előtt is elvéreznek.

Nem mondom, hogy a manapság hódító grimdark módra cinikus vagy kiábrándultan és keserűen realista alapvetésű regények méltatlanul lettek népszerűek. Az én kedvenceim között is sok ilyen található, de úgy gondolom, hogy nem csak az epikus, egész világot fenyegető veszély ellen köpenyt lobogtatva felsorakozó gáncstalan hősök miatt kaphat csömört az olvasó, de a bukott és megtört vagy a földhözragadtan hétköznapi problémákkal küszködő szereplőktől is.
Röviden szólva, úgy gondolom, hogy a klasszikus elődök munkásságát továbbgondoló, alkalmanként inkább idealizált, mint a rögrealistásra törekvő, hiteles karakterekre építő fantasynek igenis van létjogosultsága a XXI. században is, és úgy vélem, hogy a Tündöklő erre akkor is jó példa, ha maga a szöveg még néhány, de sajnos markáns elsőkönyves hibával terhelt.

De a hibái helyett kezdem inkább az erényekkel: a regény nyelvezete kimondottan választékos, a megfogalmazás gördülékeny és jól esik olvasni a mondatokat. A világ, ahol a történet kibontakozik, konzekvensen van felépítve: az apró jelekből és elszórt utalásokból számomra egy kicsit a kuruc kori Magyarországra emlékeztető birodalom képe rajzolódott ki, amelynek nem a Habsburg elnyomás, hanem egy régi átok nyomán egyre szaporodó és veszélyesebbé váló sárkánygyíkok ellen kell megküzdeni, spoiler.
A szereplők árnyalása, egymáshoz való viszonyának valamint jellemfejlődésüknek bemutatása is jól sikerült, de itt már érezhető a megbicsaklás. A főszereplő, a fiatal lovász, Erthol figuráját nem sikerült eléggé érdekessé* és egyedivé tenni ahhoz, hogy a történet egészben betöltött szerepét spoiler ne érezzem félrecsúszottnak. Hasonlóan kiaknázatlannak éreztem az átkok és azok kiteljesedésének rendszerét, pedig ez az érezhetően a magyar folklórban gyökerező szál nagyban erősített a regény egyedi és hangulatos mágikus világképét.

Összességében azonban hibái és néha érezhetően félrecsúszó fókusza ellenére tetszett a regény. Rusvai Mónika nem csak jól ötvözte a klasszikus fantasyk és kalandregények toposzait a modern olvasói elvárásokkal, hanem mindezt jó stílusban és olvasmányosan tette, ezért remélem, hogy a következő írásaiban a cselekmény is sokkal fókuszáltabb lesz, mert akkor egy minden ízében remek regény – remélhetőleg ehhez hasonlóan klasszikus fantasy – kerülhet az olvasók elé.

*spoiler

7 hozzászólás

Rusvai Mónika: Tündöklő

Rusvai Mónika: Tündöklő

Húsz éve az utolsó szigetkirályságot elpusztította a vihar képében érkezett Sárkány. A tengerik népe az addig tiltott, ősvadonnal borított szárazföldre menekült, hogy ott építsen fel új birodalmat.
Erthol, a fiatal lovász, aki sosem ismerte a régi világot, a titokzatos Viharhozó nyomába eredve akaratlanul is részese lesz egy átkoktól sötét és féligazságokból összeálló legendának, amely hamarosan nemcsak az ő sorsát, de egész országáét is a pusztulás peremére sodorja. A válaszok a múltban rejlenek – de gyökerek híján ki tudná megmondani, mi igaz a babonákból és mi nem? A Sárkány előhírnökei, a sárkánykígyók pedig már az új világban is megjelennek, hogy beteljesítsék a régi birodalomban kimondott átkokat.
A Tündöklő egyszerre emberközeli és hősregéket idéző történet, amelynek világában, ha a természetfelettit szólítja az ember, a válaszban nincs köszönet.

Hirdetés