Bori_L MP értékelése


>!
Bori_L MP
R. F. Kuang: Mákháború

Én nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz (mint sokan mások is), de elég hamar rá kellett jönnöm, hogy két olyan műfaj elegyedik benne, amik nekem külön-külön sem állnak túl közel a szívemhez: egyszerre young adult és nagyon dark. Én nem vagyok egy nagy fantasy rajongó, ha már fantasy, akkor az nekem legyen urban fantasy vagy mythpunk (éljen Valente) vagy mese/mitológia-feldolgozás, az ilyen sokszáz oldalas féltéglákkal akkor se tudok mit kezdeni, ha amúgy érdekelne maga a világ.

A Mákháborúban a szereplők megfoghatatlanok maradtak nekem, a párbeszédek nagy része bosszantott, ráadásul a szerző előszeretettel alkalmazta a „rövid és rendkívül hatásvadász mondatok” technikáját, amitől szintén a falra tudnék mászni. Szóval, ez a könyv nem nekem szólt, és nem érzek ingerenciát arra, hogy elolvassam a folytatást. Pedig értem, hogy mitől népszerű és miért kedvelik olyan sokan, értem a YA és a dark vonalat is, értem a történelmi áthallásokat (bár engem néha inkább zavartak, minthogy javították volna az élményt), érzem a sorok közül áradó frusztrációt. Valahogy úgy, mint Nnedi Okorafornál, csak itt nekem kevésbé jön át. Nagyon tetszett viszont a távol-keleti, sámánizmusra épülő mágiarendszer, szívesen olvastam volna egy kicsit többet a működéséről. Sőt, ha esetleg film készülne a könyvből, azt is szívesen megnézném. Csak olvasni nem szeretem az ilyen akciótörténeteket.


R. F. Kuang: Mákháború

R. F. Kuang: Mákháború

Nikant elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

Hirdetés