fekiyeti79 P értékelése


>!
fekiyeti79 P
A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva

Elég nehéz úgy írni a könyvről, hogy ne spoilerezzem el az első részt, de ez nem is csoda, hiszen – mint utólag kiderítettem – egy regénynek indult, csak végül kettő lett belőle. (Ez megmagyarázza, hogy miért csak ebben a kötetben találtam névjegyzéket… függeléket, vagy mi a túrót.) Szerintem nem lett jobb az előzménynél, viszont rosszabb se, ezzel együtt teljesen más. Kicsit komorabb, sötétebb, de legalább ugyanolyan függővéges, mint a Cleadur.
A szabadban bandázást felváltja a szigorú(?) kollégiumi élet, jóval több, részletesebb iskolai eseménnyel tarkítva a mindennapokat. Miután az első részben mindenre fény derült, több hely jut a fantasy-elemeknek is, ennek köszönhetően egy egészen hangyányit Potteres beütést kapott a történet. S nem lehetne tinigimirománc románc nélkül, úgyhogy itt már befigyel némi szerelmi szál, persze nem a csöpögős fajta, inkább amolyan bohókás tinirománc (ami egyeseknek idegesítő lehet), de cserébe megszűntek a divatbemutató jellegű ruhaköltemény-leírások.
A szereplők egytől egyig kedvelhetőek, még a „gonosz” igazgató is, aki szemtelenül emlékeztet Piton professzorra*.
Nincsenek benne orkok, trollok, marsi krumplitermesztők, az illusztrációk hiánya sem teszi könnyűvé a szövegértést**, viszont nagyon kellemes urban fantasy A. M. Aranth-módra; egyre több minden derül ki a világról, van benne mindenféle tini „hülyeség”, rock/metal koncert a vele járó másnappal, meg osztálykirándulás, meg ilyenek…

Tetszett! Be is került a sorozat a kedvenceim közé, szóval ide a folytatás(oka)t, de izibe!
És igen! A 40-es éveimet kezdtem taposni! :D

Mj.: Az ellenség keze betette a lábát, avagy a technika ördöge bezavart a regény elkészültébe, de a kiadó korrekt módon oldva meg a problémát, egy kis füzetet is mellékelt a könyvhöz, ami nem csak a hiányzó szövegrészt, hanem mellé egy extra novellát, és egy – a szerzővel készített – interjút is tartalmaz.

* https://moly.hu/enciklopedia/perselus-piton

** A dőlt rész: a szerző után szabadon. :)

Zárszó után: gondolkoztam, honnan eredhet a Silavaleil családnév (Amy családja). Szerintem – főleg, ha kicsit franciásan ejtjük, rögtön feltűnik – a kedves monsieur Aranth egy mámoros pillanatában találhatta ki, a szilva egyetlen fogyasztható állapotára asszociálva, amit 48-49 fokosan, pincehidegen érdemes bevinni a szervezetbe (szilvalé). :D

8 hozzászólás

A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva

A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva

Amy világa szilánkokra tört.

Azok árulták el, akikben feltétel nélkül megbízott: saját szülei és barátai gázoltak a lelkébe. Egyes bűnökre nincs bocsánat.

Amy Soleil – vagy ahogy egyesek ismerik, Amaranth – azonban erős lány, aki nem fogadja el a vereséget. Tudja, hogy ennyi hazugság és árulás közt csak magára számíthat.

Miután beköltözik a Moonshadow kollégiumába, Leával veszélyes nyomozásba kezd: bármi áron meg akarja tudni, ki állhat a karácsonyi bálon bekövetkezett tragédia mögött, hogy bosszút állhasson rajta. Kutatása során azonban olyan ősi próféciák szövegére bukkan, amelyek szerint a Köd-démon születése mindössze egy apró előjele annak a mindent elsöprő pusztulásnak, amely az egész világot fenyegeti. És csak egyvalaki állhat a sötét áradat útjába. Az, akit a jóslatok így neveznek: Acorenu. Kiválasztott.

Azonban nem csak Amy és társai igyekeznek megtalálni a megjövendölt hőst. A nyomában járnak a fény és az éjszaka gyermekei, a Modeus Carva, és egy titokzatos szekta, a Fagy harcosai is.

És miközben Amy barátaival a Kiválasztottat keresi, óriási seregek sorakoznak fel egymással szemben, hogy megvívják öldöklő háborújukat, amely végleg eldönti: a fény vagy a sötétség népe örökli-e meg a végidők előtt álló világot.

Hirdetés