vicomte P értékelése


vicomte P>!
Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

A fantasy rendszeresen nyúl vissza a különböző mítoszokig és gyakran komplett mitológiákat vagy mondaköröket dolgoznak fel a szerzők. Itäranta regénye – messze nem direkt, vagy túl könnyen felismerhető módon – a régi görög mítoszokból és hiedelemvilágból merít és az azokból ismerős motívumokat transzformálja át egy első látásra modernnek tűnő, de valójában meghatározhatatlan fejlettségű korszakba.

A regény nyelvezet kifinomult, a történetszövése ráérős, de a szép lassan kibontakozó minta csak első ránézésre tűnhet egyszerűnek, valójában sokkal mélyebb, metaforikus szintje van, mint ahogy azt vélni lehetne.
De ahogy mondtam, a regény nem egyszerűen a görög mítoszok leképezése. Sokkal inkább mondanám egy olyan, a lélek mélyére merülő személyes drámának, aminek keretét olyan ősi, szimbolikus tartalommal is rendelkező motívumok képezik, amelyek mélyen beépültek az emberiség, és különösen az európai civilizációk kultúrájába. Nem véletlen, hogy annak idején a pszichoanalízis úttörői is előszeretettel használták fel ezeket a mítoszokat és legendákat, amikor a különböző emberi szorongásokat és ösztönöket kellett magyarázni és közérthetővé tenni.
Néhány referenciapont, amit szerintem érdemes szem előtt tartani olvasás közben és elgondolkozni azon, hogy egy-egy esemény, helyszín vagy szereplő hogyan feleltethető meg ezeknek: Atlantisz, Erósz, Thanatosz, Hüpnosz és fiai, különösen Morpheusz és Phantaszosz, a Moirák és a sorsfonatok, Arakhné mítosza, Léthé, a feledés folyója, Sztüx és Akherón az alvilág folyói és az egész regényen végigvonuló vízmotívum.

A könyv szerintem bizonyos értelemben megtévesztő olvasmány. Értelmezésében, a mondanivalójának mélyéig történő lehatoláshoz nem szabad hagyni, hogy a költőien szép nyelvezet a szöveg felszínén ringassa az olvasót, mert a lényeg itt is a mélyben burjánzik…


Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Emmi Itäranta: A tiltott álmok városa

Eliana a Szövők nagynevű házában éli mindennapjait, és gyakorolja különleges mesterségét, miközben szörnyű titkot hordoz magában: birtokolja az álmodás képességét. A sziget vezetői olyannyira tartanak az álomlátóktól, hogy azokat, akik álmodnak, munkatáborokba zárják.

A látszólagos biztonság szövedéke, melyet Eliana a mindennapok rutinjából maga köré sző, felfeslik, amikor egy csupa vér, eszméletlen lányt találnak a Szövők háza előtt, akit támadói megfosztottak a beszéd képességétől. Az egyetlen kulcs a titokzatos lány kilétéhez egy láthatatlan tintával készített tetoválás a tenyerében: Eliana. Vajon mi köze van a szövőlányhoz? Miért éppen Eliana nevét viseli magán? Mi köti össze a két lányt?

A sziget múltját szörnyű titok övezi, amit a korrupt, elnyomó hatalom minden eszközzel rejteni próbál. Hamarosan Eliana élete is veszélybe kerül. Ha meg akarja menteni magát és mindazokat, akik fontosak számára, fel kell élesztenie önmagában azt az erőt, amit egész addigi életében szégyellt átoknak tartott: az álmait.

A teamesternő könyve díjnyertes szerzőjének második regénye is hozza mindazokat az értékeket, melyeket az első regényben is láttunk. Lírai elbeszélőmód, szépirodalmi igényességgel megírt világalkotás, összetett karakterek és egy különleges mitológia fonalai szövődnek össze Itäranta eme legújabb remekművében.

A kritikusok Ursula K. Le Guin és Sheri S. Tepper írásaihoz hasonlítják Emmi Itäranta stílusát.

Hirdetés