abstractelf értékelése


>!
abstractelf
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

„Jó volt, érdekes volt, de sokkal felejthetőbb, mint az első kiadás.” Talán így tudnám legjobban összefoglalni Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 kötetet.

Ugyan sci-fi novellákat csak elvétve találni (előszóban kapunk rá magyarázatot), weird történetek viszont elég szép számmal kerültek be, ezzel is kicsit feloldva a fantasyuralmat. A novellák nagyobb része a valóságunkat helyezi fantasztikus környezetbe, ami az egyik kedvenc toposzom, így többségében élveztem ezeket a történeteket is.

Egyedül azt sajnálom, hogy idén sokkal kevesebb novella váltott ki belőlem bármilyen érzést; gyakoribb volt, hogy teljes közönnyel értem egy-egy történet végére. Emiatt vontam le végül csillagot a könyv értékelésénél.

De nézzük egyesével a novellákat.

Gaura Ágnes: Curo ergo sum
Bárcsak készülne belőle egy regény – mondja az önző énem, aki még tovább akart volna itt maradni. Habár a tavalyi novella egy fokkal jobban tetszett, ez több érzelmet váltott ki belőlem. (Azaz már megint sírtam a buszon… megszokhatnák már az utastársaim.)

Sereg Gitta: Akié az eső
Tetszett, érdekes volt a világ, s erősen indult a történet. A befejezésével nem voltam teljesen kibékülve.

Molnár B. Gábor: Imago
Nagyon aktuális, és elgondolkodtató. Egyedül azt bántam, hogy az író ennyire az arcomba tolta az üzenetet.

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok
Van két önmagában is nagyon izgalmas alapötlet, ám ezek kibontásához szerintem nem elég ez a terjedelem. Úgy gondolom, még rengeteg lehetőség maradt ezekben az ötletekben. A legtöbb novellával ellentétben ennek a vége sikerült a legjobban; nagyon megérintett.

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról
Szerintem imádtam volna, ha nem olvastam volna mostanában több hasonló koncepción alapuló novellát. Viszont jobban tetszett, mint a tavalyi novella.

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz
Tavaly az egyik kedvenc novellám Kiss Gabriella nevéhez fűződik, így alig vártam, hogy újra olvashassak tőle. Nem kellett csalódnom, ez a történet is ugyanúgy földhöz vágott, mint a tavalyi. Mondom ezt úgy, hogy valamiért nem nagyon kedvelem a drogokkal operáló történeteket.

Vincze Dorottya: Nem rászoruló
Emlékezetes történet, elsősorban a végének köszönhetően.

Kovách Kristóf: Sztrigoj
Több perce keresgetem a jelzőt, amivel le tudnám írni ezt a novellát, de nem találom. Magával ragadó élmény volt, amit több részletben kellett elolvasnom.

Csuszner Ferencz: Sejtés
Deja vu érzésem volt, de nem tudom, miért. A történet kiválóan rávilágít a mai társadalom egyik nagy gondjára, ám nem tolakodó módon, szinte láthatatlanul.

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág
Három novella volt, amit nem igazán kedveltem, abból ez az egyik. A novella eleje és közepe valójában érdekes volt; annyira más volt, mint az eddigi történetek, így kíváncsian vártam, mi fog történni. A novella vége viszont számomra elrontotta mindezt. Lépjünk is tovább.

Sepsi László: Rossz beszéd
Nagyon bíztam Sepsi Lászlóban, hogy helyreállítja a kötet iránti lelkesedésemet, s így is lett. Pont eléggé furcsa ahhoz, hogy tetsszen, s imádtam, hogy riporterek szemszögéből lett bemutatva a történet.

Alexandrov Anna: Farkasok
Nem mondhatom azt, hogy rossz ez a novella, de engem teljesen hidegen hagyott.

Erdei Lilla: A tökéletes hívás
Eszembe jutott egy novella, ahol szintén telefonos emberkéket ér a (bal)szerencse, s ahogy azt is, ezt is kedveltem – beleértve a lezárást is, ami teljesen illik a történethez.

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek
A fülszöveg ennek a novellának egy elemével, a génszerkesztett madarakkal indul, s úgy érzem, ez okozta nálam a történet vesztét. A két szó alapján ugyanis teljesen más történetet képzeltem el. A saját prekoncepcióim és a korábbi novellák izgalmai után ez a vaníliatörténet üresen hatott; nem éreztem, hogy bármi igazán egyedi eleme lett volna.

Szarvas Szilvia: Jó szerencsén innen és túl
Nagyon tetszett ez a történet, és ez leginkább az írásmódnak és az erős főhősnőnek volt köszönhető. Idáig nem nagyon emlegettem szereplőket, mert edig sehol sem ők vitték a történetet. Itt viszont a korábbi nagyságos asszony nagy erővel követelte magának a figyelmet.

Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora
Tökéletes. Számomra ennél jobb novella nem is zárhatta volna ezt a kötetet.
Életkép: A kórház parkjában álltam épp, várva valakit. Kezemben a könyv, épp elkezdtem olvasni ezt a történetet. Hamarosan az illető, akire vártam, szólított, s én bekísértem. Bent egy másik ismerős, aki közölte velem, hogy ő már volt kint korábban, beszélt hozzám, én azonban nem reagáltam rá.
Azt hiszem, ez leírja, mennyire megszűnt körülöttem a külvilág a novella olvasása közben – ami nem is csoda. Az első pillanattól az utolsóig bűbáj alatt álltam, s a novella egyes képei most is random eszembe jutnak: a híres 20. századi kép, az eltűnt felvételek, a nevetés…


Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Génszerkesztett madarak, emlékektől betépő fiatalok, lelkekre éhes bánya, menekülő szörnyek, esőmágia, valóságból kifakuló emberek, farkasok, polipok és macskák: a tavaly indult antológiasorozat idei kötetében tizenhat különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Hirdetés