Rosalie_2 értékelése


Rosalie_2>!
Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim

Az a hívás, amit felveszel, de a vonal végén nem szólal meg egy árva hang sem, úgyhogy leteszed. Amikor érzed, hogy valaki figyel, de kinézel az ablakon és nem látsz senkit. Amikor megkérdezed magadtól, hogy benézz-e a szekrénybe, mert esküszöl, hogy valami neszt hallottál, és sötét van, te pedig egyedül vagy. Amikor az utcán visszanézel, mert valahol összetört egy italosüveg, de egy árva mozgást nem észlelsz és síri csend van.

Diána szakít az aktuális párjával és beolvad egy MLM piramisjáték szerű szervezetbe, ami gyorsan ledobja magáról a maszkot és leleplezi magát; egy populáris vallási szekta bástyája van a tükör reflexiójában.

A pácienseket idegméreggel tömik tele – fokozatosan növelve a dózist –, amit vitaminként és más fontos gyógy anyagként harangoznak be, majd pedig a méreg általi hatásokat egyfajta „kiégetés-beavatás-megtisztulás” folyamatként állítják be. Erre jönnek a folyamatos beetetések és a hatalmas pénzek legombolása. A tagok hitelbe verik magukat, hogy a különböző procedúrákon keresztül eljuthassanak a szekta által hőn emlegetett „Clear” állapotba, ami azt állítja, hogy megszabadítja átélőjét a világ összes fizikai fájdalmától és szenvedésétől.

Dia menekül. Menekül a magánélete elől. Menekül a párkapcsolata elől és mivel elmúlt már harminc, ezért az ő életébe is betör az életközepi válság, ami arra készteti, hogy görcsösen feloldja azt az enigmát: mit is keres ebben a világban? Valamint, hogy megtalálja a választ az élet értelmére.

A szekta azonban nem tágít. Neki pénz kell. Pénz és hatalom. Erről szól az egész. Ezek az emberek, akik ott élnek a szekta által fenntartott házban, övezetben, épületegyüttesben, bungalóban, vagy nevezd, aminek akarod, csak bekötött lárvák, akik energiát termelnek. A piramis tetején pedig ott ül a pszichopata, akinek nincs empátiája, nincs lelkiismeret-furdalása, hanem egyszerűen csak érzelmek nélkül rángatja a marionett bábokat, s neki az olyan ideák, mint az igaz szerelem, az önzetlen szeretet vagy a szabadság csak semmitmondó, üres szavak. S mivel ezen értékeket soha nem is fogja átélni, megélni, érezni, ezért is válik jelentéktelenné és szánni valóvá az egész karaktere, Ez a jellemtelenség és látszólagos erő lecsöpög a rendszer alsóbb spiráljaiba, s pont emiatt lesznek a követők, a hívek is ugyanolyan szánalmasak és szánni valók. Mert bár a hatalom a vezér kezében van, de soha nem lesz egyenértékű az igazi emberrel. Ha megkapirgáljuk a felszínét és lélektanilag akarjuk elemezni, be kell valljuk, hogy csak egy vérbeli pszichopata tud felállítani egy ilyen rendszert és kidolgozni annak minden pontját olyan részletesen, ahogy az a történetben is kirajzolódik.

Ijesztő, ahogy leomlanak a falak és lemállik a maszk. Ahogy kiderül, hogy minden csak füst és tükrök. Ez nem egy Óz, a nagy varázsló történet. Ez itt a való világ. Ez vérre megy.

Félelmetes, ahogy a vezető által irányított zombik fenntartják a rendszert, ami birtokba veszi a testet és kisajátítja, vagy inkább tulajdonba veszi a szexualitást, az énképet, a belső képernyőt. Lerombolja az önreflexivitást. A végső cél: egy disztopikus világrend felállítása, amiben nincs helye a szabad akaratnak. Magam, ki merem jelenteni, hogy ez már a harmadik szexuális forradalom, amiben élünk, s nem bánom, ha az utcán valaki épp arról beszél, hogy hány emberrel feküdt le, hogyan és milyen időközönként, milyen pózban, és milyen segédeszközöket felhasználva a csúcs eléréséig. Nem ide vág, de amikor megjelent Szepesi Nikolett vagy Kelemen Anna könyve, amiben elképesztően őszintén reflektáltak a testről és a szexualitás egy-egy aspektusáról, emberek százai keltek ki magukból s ontották szavakba a belső mocsarukat. Holott nem volt más az, mint az önön szexualitás elnyomása. Egyszerű prüdéria és álszentség, csak papírra vetve. Örülök, hogy manapság előfordulhatnak ilyen megjelenések, akár könyvekben, akár az utcán. Az, hogy nincs korlát. És amíg valaki szabadon tud beszélni az érzéseiről, vagy az intim dolgairól, addig szégyenérzetet sem lehet benne kelteni, s amíg nem lehet szégyenérzetet kelteni benne, addig nem lehet irányítani, kontroll alá vonni. Ha ezt kiforgatjuk, akkor látjuk gyönyörűszépen, amit Orwell is felvázolt és amit a mai napig próbálnak nagyon sokan felhasználni manipulatív eszközként: a szégyenérzetet és annak keltését.

Nehéz volt látni a lelki szemeimmel, ahogy a főhősnőnek végig kellett mennie a poklokon (miközben bűnrészes is volt, hiszen a vásár mindig két emberen áll), s csak sokadik alkalomra jött el az epifánia, ami száznyolcvan fokon fordította ki őt. Rossz volt olvasni, ahogy a családja magára hagyja. Ahogy az anyukája és a húga leseperi őt és a gondjait a saját válláról és magára hagyja. Soha nem tudnék ilyen csinálni a saját lányommal. Természetesen a problémáit nem tudnám és nem is akarnám megoldani helyette, de azért lelki támaszt és szellemi támogatást mindenképp nyújtanék neki. Számomra ez nagyon arcon vágott és régóta nem volt ilyen élményem olvasás közben, de most először éreztem lenézést, ugyanakkor dühöt is az édesanya karaktere iránt.

Örülök viszont annak, hogy megszületett a könyv. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak fog majd segíteni és sokakat fog lebeszélni arról, hogy ezen az úton keressenek választ a nagy kérdésekre, amelyekre soha nem találhatnak valódi megoldást. Így van ez jól. Nem kell mindent tudnunk. És nem kell minden kérdést megválaszolnunk. Az viszont nagyon is fontos, hogy önmagunkkal tisztában legyünk és azzal, hogy mi az ami igazán boldoggá tenne minket, valamint azzal, hogy építsünk, segítsünk, adjunk és ne pusztítsunk vagy ítélkezzünk.

2 hozzászólás

Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim

Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim

Amióta képes vagyok beszélni életem elmúlt öt évéről, amit a szcientológiában töltöttem, két kérdés mindig előjön.

„A két diplomáddal hogyan vehetted be ezt a marhaságot?”

Ezért született meg ez a könyv: úgy éreztem, azzal, ha az elejétől a végéig elmesélem az egész történetet, őszinte és teljes választ tudok adni nemcsak erre a kérdésre, de például arra is, hogy: Milyen vallás az, ahol a pénz az isten? Milyen közösség az, ahol ha bajba kerül az egyik hívő (és nincs pénze), akkor magára hagyják? Hogyan szippantja be a rendszer az áldozatait, és forgatja ki mindenükből őket? Mi a szcientológia valójában, és van-e ellenszere?

„Nem félsz, hogy ebből valami bajod lesz?”

Nem, már nem félek. Féljenek azok, akik mások reményeit, vágyait, illúzióit és jóindulatát kihasználva tönkreteszik őket lelkileg és anyagilag egyaránt.

Dudás Diána
www.dudasdiana.hu