Marcus értékelése


>!
Marcus
Wayne Chapman: A Halál havában

1994-ben, az „első teljes kiadás” megjelenésekor olvastam először A Halál havábant. Mivel akkor különösebben nem tetszett, nem is olvastam újra egyszer sem. Így számomra sosem Wayne Chapman könyvei jelentették a MAGUS alapjait, hanem jóval inkább Raoul Renier és Jan van den Boomen művei voltak meghatározóak. Ennek ellenére egyre inkább terveztem újraolvasni a Gorduin-ciklus könyveit, ha másért nem, hogy felidézzem a 90-es évek elejének ős-Ynevét, amikor még minden koncepció izgalmasan új volt az olvasók számára. Gáspár András elhunyta aztán előrébb hozta ennek a világindító regénynek az újrázását így, 26 év elteltével.

A Rúna magazin első számában volt egy rövid cikk a Gorduin-ciklus egyes részeiről, ami azt fejtegette, hogy mindegyik másfajta stílust képvisel. Egyetértek, A Halál havában tipikus fantasy kalandregény, kalandozócsapattal, utazással, akcióval, és persze világbemutatással. A Taba-el-Ibarában kezdünk, ahol (az ekkor már legendásnak számító) Gorduin néhány ágyútöltelékkel együtt egy Theemeth templomon üt rajta, hogy kiszabadítsa a helyi dzsad hatalmasság lányát az amundok kezei közül. Ezzel egy olyan eseményláncolat veszi kezdetét, ami egészen az Elátkozott Vidékig, azon belül is Orwella egyik legszentebb templomáig vezet. Út közben a bárd megismeri a barátságot a nekromanta Alyr Arkhon, a szerelmet pedig a shadoni Eriel személyében.

A karaktereket kicsit nehezen tudtam elhelyezni, mivel maga Gorduin is keveset nyilvánul meg, és néha érthetetlen, hogy valaki mit miért tesz. Ez rontja az összképet, és az is, hogy pár rövidebb részen hajlamos leülni a regény. (És hozzá kell még tenni azt is, hogy a legutóbbi (legutolsó?), ötödik kiadást olvastam. Az író folyamatosan átírta, kiegészítette a művet, ami 1990-től 2008-ig elég sokat változott. Ugyanakkor egyes hozzátoldásoknál nagyon kilóg a lóláb, nem igazán simulnak bele az eredeti szövegbe.) Világbemutatásként viszont nagyon jól funkcionál, nincs túlzsúfolva világinfókkal, mégis megjelenik minden fontosabb ország, városállam és népcsoport, akárcsak Ynev történelmének legfontosabb eseményei. Emellett jól előkészíti a 3600-as évek (és a Hetedkor) végének legnagyobb horderejű eseményeit.

És persze nem mehetünk el szó nélkül a chapmani nyelvezet mellett, ami itt még nem annyira erős formájában van jelen, mégis alapvetően emelt a regény színvonalán… és egyben meghatározta a következő évtizedek MAGUS írásainak hangulatát. Szerintem a legjobb MAGUS írók a legjobb műveiket úgy tudták megírni, hogy ebből a chapmani alapból kiindulva találták meg a saját egyedi hangukat, és ezért tekintünk ma úgy ezekre (hangsúlyozom, a legjobbakra), amelyek az Yneven játszódó műveket minden más fantasytől különbözővé teszik. És így különleges helyet foglaljanak el a szívünkben is.

Köszönjük, Mr. Chapman!


Wayne Chapman: A Halál havában

Wayne Chapman: A Halál havában

A mára klasszikusnak számító regényben Tier Nan Gorduin, az ilanori bárd olyan feladatra vállalkozik, amelynek feltételeit nem ő szabta meg, s várható jutalma puszta élete.

Bár az istenekkel dacoló vándorénekes rendszerint magányosan jár, az Elátkozott Vidékre olyanok kísérik el útján – egy titokzatos mágus, egy pimasz shadoni vadmacska és egy a jámborság álcáját magára öltött pap –, akiknek hatalmát és titkait még ő sem fürkészheti ki. Csak amikor már nincs visszaút.

Hirdetés