Rodwin értékelése


>!
Rodwin
Anthony Ryan: Az ébredő tűz

Ryan a Vér énekével anno nagyot alkotott, gyanítom nem csak nálam. Aztán a következő részekkel szépen ment le a színvonal, és a sorozat végére egy erős hármasnak, ha mondhattam. Új sorozat, új remény, látva a pozitívabbnál, pozitívabb értékeléseket én is így álltam hozzá. Nálam viszont éppen, hogy karcolta a négyest, viszont a Tűzkirálynőnél lényegesen jobban sikerült.
A világ érdekes, kicsit Viktoriánus, technikai szint elég fejlett az ilyen, olyan gépekkel. Különböző népek állnak szemben egymással pusztán hatalomvágyból. Nem túl eredeti, az edzett fantasy rajongó nem először láthat ilyet.
A sárkányok, úgynevezett Drákok is főszerepet játszanak. Dragonlance sorozat óta szeretjük a sárkányokat, legyenek gonoszak, vagy éppen jó szárnyasok. Ezek a kegyetlen lények nem elég, hogy nagy veszélyt jelentenek a birodalmakkal szemben, a mágiában is fontos szerepet játszanak.
Ryan biztos olvasta a Ködszerzet, és a Lőpormágus könyveket, mert a mágia itt is kicsit hasonlatos az előbb említettekkel csak itt a sárkányvér játszik. Hatásuk pedig a jószág színétől függ. Megjegyezném, hogy a fordításban használt terméktől már a falra másztam. Miért nem lehetett szegény drákvér, akár csodaturmix, vagy sárkányszörp. De ez a rideg termék nagyon visszavetette az olvasási élményt.
Három hős, három nézőpont, rengeteg mellékszereplő, kalózkodás, mely a Black Flag óta tudjuk, hogy milyen jó. Dzsungelben mászkálás, idegen népek felfedezése, ármány, és intrika, véres küzdelmek. Címszavakban így jellemezhető a könyv.
Az írónak nagyon nem sikerült megfelelő arányban adagolni a szereplőket, én személy szerint többet olvastam volna Hilemore-ról.
De kétségtelen, hogy izgalmas volt a fehér drák utáni nyomozás, és Clay szála. Aki érezhetően főszereplővé lépett előtérbe.
Lizanne kémkedése ellenséges terepen sem volt rossz, de írónk továbbra is nagyon el akar merülni a részletekben. Vannak írók, akik csodaszépen tudnak írni a semmiről, említhetem akár Hobb-ot, vagy Rothfuss-t. Ryan sajnos nem ilyen számomra, és sokszor unalomba fulladt az olvasás, egy feszesebb rövidebb történet jobban ütött volna.
De azért reménykedem, minden adva van egy jó kis történethez, megjegyezném, én a sárkányokkal vagyok!

>!
Fumax, Budapest, 2016
632 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514746 · Fordította: Matolcsy Kálmán
13 hozzászólás

Anthony Ryan: Az ébredő tűz

Anthony Ryan: Az ébredő tűz

A New York Times-bestseller Hollóárnyék-trilógia Magyarországon is nagy sikert elért szerzőjének új sorozata!

Véráldottak – olyan férfiak és nők, akik a vad sárkányok véréből készült elixírek elfogyasztásával mérhetetlen erőknek parancsolnak.

A Vashajó Szindikátust a véráldottak hatalma tette naggyá. Most azonban pusztító vihar közeleg: a sárkányok vérvonala gyengülőben, a felemelkedő Korvantin Birodalom pedig ugrásra készen várja a pillanatot, hogy kihasználhassa a Szindikátus gyengeségét. Ráadásul a vadonban is mozgolódás támad: a sárkányok támadásai egyre gyakoribbá válnak – és ami még ennél is rosszabb, szervezettnek tűnnek.

Az utolsó reménysugár nem más, mint egy mitikus sárkány, amelynek nagyerejű vére valódi csodákra képes – ha egyáltalán létezik ez a rejtélyes lény.

A sors végül három hőst választ ki magának.

Claydon Tocreekre, a lajstromozatlan véráldottra és kisstílű tolvajra hárul a feladat, hogy az ismeretlen vadonban felkutassa a legendás sárkányt, aminek a létezésében még csak nem is hisz.

Lizanne Lethridge, a Szindikátus félelmetes erejű, ifjú elit kéme hirtelen találja magát ellenséges terepen, küldetése egyre veszedelmesebb helyzetekbe sodorja.

Corrick Hilemore, az ismert világ peremén cirkáló kalózvadász Vashajó parancsnokhelyettese könnyen lehet, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a könyörtelen rablók nyomába eredt – és helyettük egy jóval komolyabb ellenséggel kerül szembe.

Ahogy a birodalmak egymásnak feszülnek, mindhármuknak harcolni kell azért, amiben hisznek, ha nem akarják, hogy a világot elnyelje az ébredő tűz.

Hirdetés