gesztenye63 P értékelése


>!
gesztenye63 P
Ed McDonald: Kárhozat

Végül is a Kárhozat nevű lokomotív sikeresen célba ért a trilógia zárására. McDonald, a zárókötettel hozta a kötelezőt. Galharrow, a magányos farkas (aki persze sosincs egyedül) talán valamelyest kevesebb látványos bélszaggatással, több morális gondolattal, jövőért-társakért érzett felelősséggel, és főképp ritkábban felbuzgó ordenárésággal menetel a világ megváltása felé. Mindeközben szellemi atyja, a szerző nem bánik kesztyűs kézzel a szövetségesek és ellenségek karaktereivel sem. Mindkét oldalon egyaránt hullnak a szereplők, mint a legyek, de többen közülük még visszatérnek, hogy újra kulcsszerepet vállalhassanak az egyébként vonalzó egyenességű cselekménysor folyásában.
Megtudjuk, hogy a világ szétszaggatása után létrejött Kárhozatba csak a kapzsi, a kétségbeesett és/vagy ostoba ember teszi be a lábát. Persze azonnal kiderül az is, hogy ez az általánosítás merő ostobaság, hiszen nem számol az eltökéltekkel, az elkötelezettek százaival, akiknek véres áldozatával van kikövezve az emberi elme sötétségéből a világosság felé vezető keskeny, kanyargós ösvény. S ennek a reménytelen, kétségbeejtő vidéknek válik fogadott (vagy még inkább egyszülött) fiává Galharrow, aki mintegy tréning gyanánt, önszántából merül a mocsok legmélyére, lubickol a Kárhozat mérgező szennyében és éveken át szívja magába a gonosz legsötétebb esszenciáját.
Nyilvánvaló, hogy az emberiség védelmezesére hivatott, isteni erővel bíró mágusok, a Névtelenek sem jobbak semmivel a Mély Királyainál, az pedig különös pikantériája a helyzetnek, hogy egy olyan teremtménynek kéne a világot megmenteni és a szakadásokat összefércelni, aki maga vajmi keveset őrzött meg halandó emberségéből. Vagy mégis…?

Valahol a bonyodalom közepe tájékán „elcsattan” a regényben két kulcsmondat, amelyek nagyban segítenek a szerző törekvéseinek megértésében és egyben vissza is vezetnek a zsáner klasszikusainak szellemiségéhez, miszerint: ”A világ apránként ragadja el az embert, egyenként fejti fel az álmait, míg el nem éri a kőkemény alapkőzetet, és rá nem ébreszti, hogy amúgy sem volt soha semmije. A lehetőség illúziója az ifjúság átverése.”
Ezzel a gondolattal ajánlom a trilógiát a zsáner kedvelőinek figyelmébe. Úgy gondolom, ha Ed McDonald ezen a vonalon és ilyen minőségű írásokkal halad tovább, akkor divatos újhullámos szerzőből igen hamar a fantasy irodalom egyik meghatározó alkotójává válhat.


Ed McDonald: Kárhozat

Ed McDonald: Kárhozat

A holló jele-sorozat befejező kötetében mindennél nagyobb veszély leselkedik az ismert világra, az istenek a végső összecsapásra készülnek.

A köztársaságot védő Névtelenek hatalma megtört: a Peremet, a köztársaság és a halhatatlan Mély Királyai közötti utolsó védvonalat végzetes katasztrófa sújtotta. Könyörtelen vörös esőzések árasztják el a vidéket, a homályban új szörnyetegek híznak a félelmen. Az Éjszárny parancsnokait egyesével vadásszák le, és még a halhatatlanoknak is meg kell tanulniuk a halál jelentését. A Mély Királyainak egyre nő az ereje, és készen állnak az utolsó nagy ütközetre.
Ryhalt Galharrow, az Éjszárnyak vezetője azonban távol van mindettől. A Kárhozat sosem látott mélységeibe merészkedett. A végtelen és fertőzött sivatag lénye a testébe költözött, megváltoztatta, és most a múltjának szellemei mindenhová elkísérik. Még a sötétség szívébe vezető, mindent eldöntő küldetésre is, aminek a tétje a világ fennmaradása.

Hirdetés