bartok_brigitta P értékelése


bartok_brigitta P>!
Erika Johansen: Tear végzete

Amikor a végére értem, elgondolkodtam rajta, hogy hagynom kellett volna Mogyorónak, hogy befejezze, amit elkezdett, és megegye az egész könyvet. Sosem haragudtam még ennyire befejezésre, és ritkán érzem magam ilyen csalódottnak… Ráadásul úgy, hogy a másik két kötetet nagyon szerettem. A véleményem egész egyszerűen az, hogy a Tear Végzete végérvényesen el lett rontva, és megölte minden korábbi szimpátiámat.
Kelsea korábban egy nagyon céltudatos, erős, független karakter volt – de rájöttem, hogy voltaképpen csak annak tűnt, mert mihelyt kikerül a védőburokból, egyre jobban úgy tűnik, hogy önmagában nem sokat ér… Az áldozathozatala, ami voltaképpen nem is volt tudatos spoiler, csak arra volt jó, hogy tovább szenvesszen egy olyan főhőst, akit két köteten keresztül rugdostak. Számomra kedvenc királynőnk többször tűnt önzőnek, hisztisnek, és leereszkedőnek, amit korábban nem tapasztaltam. Ha lehetséges volna, azt mondanám, hogy a szereplő ki lett herélve.
A Vörös Királynő egy új, érdekes ízt adott hozzá a történethez, de úgy érzem, hogy az ő motivációi sem lettek rendesen megvilágítva. Érdekes volt megismerni a múltja egy szeletkéjét, de a végére a karaktere túlzottan emberi lett, megtörve a korábbi misztikát és félelmet, amelyek helyét végül átvette a szánalom…
Sok mellékkarakter jutott hasonló sorsa. Többen azok közül, akiket szerettem egyik-pillanatról a másikra olyan változásokon mentek keresztül, amin csak pilláztam. Buzogány és Aisa voltak az egyedüliek, akiket nem ért utol az író ezen kreatív vonala. Az újonnan felbukkanó szemszögkarakterrel, Katie-vel, nem igazán tudtam mit kezdeni, pedig érdekes szálat mozgatott… Volna.
Számomra az egész könyv lapos volt és érdektelen. A befejezésről nem is beszélve.
Az egyetlen hatalmas pozitívum a stílus volt, a gyönyörű fogalmazásmód, amivel olvastatta magát.
Szerettem. Nem szerettem. Nem tudom, hogy ilyen végszó után hajlandó leszek-e újra elolvasni a trilógiát.


Erika Johansen: Tear végzete

Erika Johansen: Tear végzete

Kelsea Glynn alig egy év alatt félszeg kamaszból dicső uralkodóvá és céltudatos vezetővé vált. Azzal, hogy vállalta Tear királynői tisztségével járó szerepét, a birodalma is megváltozott. De azzal, hogy eltökélte, véget vet a romlásnak, és igazságot szolgáltat, számos ellenségre tett szert – köztük a gonosz és rettegett Vörös Királynőre, aki elrendelte, hogy Mortmesne serege vonuljon Tear ellen, és tegye a földdel egyenlővé.

E mindent elsöprő ostrom megakadályozására Kelsea elképzelhetetlen áldozatot vállalt: kinevezte Buzogányt, személyes testőrsége hű rangidősét, hogy kormányzóként helyettesítse, míg ő bűverejű zafírjaival együtt az ellenség kezére adta magát. De Buzogány és csapata nem nyugszik, amíg ki nem szabadítják úrnőjüket mortmesne-i börtönéből. Így veszi kezdetét Kelsea királynő – és vele együtt Tear – végjátéka, mely során mindenre fény derül…

A Tear végzetével Erika Johansen izgalmas befejezést kanyarít feledhetetlen, varázslattal és kalanddal teli történetéhez.

Hirdetés