Noro  értékelése


Noro >!
Ana-Maria Negrilă: Jégcsászár

Ötletes, bár kissé nehezen feldolgozható történet ez, egy pszík által befolyásolt, az okkultizmus iránt rajongó világról. Egy jégmezőre épült nagyvárost néhány évvel ezelőttig úgynevezett „látnokok” irányítottak: gondolatolvasók, távolbalátók, időjárást irányító telekinetikusok… a fáma szerint még jövőbelátók is voltak közöttük, bár a későbbieket elnézve ez erősen kétséges. A három nagy vállalat, és az orbitális pályán élő, rejtélyes tudósok ugyanis összefogtak ellenük, és megdöntötték a hatalmukat. A pszík vagy csatlakoztak az új hatalmi rend titkosrendőrségéhez, vagy eltűntek az űrállomások átnevelő táboraiban. Így járt a puccs idején még gyerek Sich, és valamivel idősebb bátyja is. Tevékenykedtek besúgóként, fejvadászként, voltak illegalitásban, rabságban, maszekoltak, majd a peresztrojka eljövetelével újra bekerültek az események sűrűjébe.

Elsőre nehéz megérezni, mivel a regény világában nagyon sok az ismeretlen fogalom, a megszokottól eltérő elnevezés, de ez egy nagyon kelet-európai sci-fi, ami szerintem a szocialista diktatúráról mesél. Egyedül a személyi kultusz hiányzik belőle, mivel a vezetők teljesen arctalanok, de a barátságosoknak nevezett titkosrendőrség, illetve a régi rendet képviselő látnokok szerepe elég egyértelműnek tűnik. A fő kérdése pedig az, hogy egy többszörösen is osztályellenségnek született fiatal mit kezdhet egy olyan közegben, amely megpróbálja a maga képére formálni, kollaborációra kényszeríteni még azelőtt, hogy felnőve megértené, mi is történik körülötte?

Az értelmezést kétségkívül nem könnyíti meg, hogy a háttérvilágnak csak azokat az elemeit ismerjük meg részletesen, amelyekre a hősnő is rácsodálkozik életének valamely szakaszában. A vadonban élő, nomád vadászok kultúrája például fantasztikus színekkel elevenedik meg, mítoszaival, meséivel, szokásaival együtt. A városi élet már sokkal kevésbé: bár ez is hangulatos, de számos eleme félig-meddig homályban marad, akár a három vállalatra, akár a furcsa nevű információs hálózatra gondolunk, amelyről sosem derül ki, hogy egyszerű internet sok pont nulla, vagy valami teljesen új dolog. Hasonlóan természetesnek tűnik a mindent átható okkultizmus, a magukat a varázslóknak és sámánoknak nevező vajákosok jelenléte. A sorok között kell olvasni, hogy kiderüljön: ezek minden bizonnyal afféle holdudvarként jöttek létre a pszík körül, egyfajta pótszerként azok számára, akik nem tudtak hozzáférni a valóban működő mentális erőkhöz. Így tulajdonképpen ironikus, hogy a pszík bukása után is fennmaradtak, mint az új rendbe betagozódó polgári csökevények.

Végül a történet sem egyszerű. A jelenben a maszek-életét tengető főhőst bevonják egy terrorista utáni nyomozásba – nem véletlenül, hiszen fiatal korában már dolgozott a hatalomnak, még mielőtt kiábrándult volna annak kétszínűségéből. A nyomozás azonban ezer szállal kötődik előéletéhez, így fokozatosan feltárul előttünk gyerek- és kamaszkora, valamint fiatalon elkövetett bűnei és tévedései is. A visszaemlékezések ráadásul nem egészen időrendben sorakoznak, rengeteg az oda-vissza utalás. Az egész eseménysort majdnem olyan nehéz összerakni, mint a Witcher első évadát :D Ettől függetlenül én kellemes olvasmánynak találtam, ami épp a kellő mértékben dolgoztatott meg.

2 hozzászólás

Ana-Maria Negrilă: Jégcsászár

Ana-Maria Negrilă: Jégcsászár

A távoli jövőben, egy újabb jégkorszak küszöbén egy ultramodern, totalitárius elnyomás alatt élő metropoliszban a hétköznapi emberek a túlélésért, a nagyvállalatok pedig a hatalomért harcolnak az egyre szélsőségesebb éghajlati körülmények között. A fiatal látnok, Sich könyvek közé menekülve próbálja mindettől távol tartania magát. Egy hirtelen támadó különös forgószél azonban pusztulással fenyegeti a várost, és a megoldás kulcsa, úgy tűnik, Sich kezében van. Ehhez azonban kénytelen összefogni az elnyomó hatalommal, ám a végkifejlet egyelőre még előtte is titok.

Hirdetés