Szilárd_Berke IP értékelése


Szilárd_Berke IP>!
Brian McClellan: A birodalom haragja

Brian McClellan továbbra is remekül ír, és annyira jól áll neki ez a „first person shooter” cselekményvezetés a 3 nézőpont karakterrel, hogy őszintén reménykedem, lesz belátható időn belül filmsorozat a köteteiből, mert egyszerűen kínálja magát mind látvány, sztori és jellemábrázolás tekintetében.
A 2. kötet hamarjában felveszi a fonalat, gyakorlatilag zökkenőmentesen sodródunk tova az újabb kalandokba: a daníz invázió teljes erővel söpör végig Fatrasztán, és a három karakter – Styke, Vlora, Michel – a történések sűrűjében küzd a túlélésért. Styke leginkább vérben gázol, rendíthetetlenül tör előre Fatraszta Kalapács elnevezésű szeglete felé, és idővonalán jobbnál jobb ütközetekben kell bizonyítania, miközben fogadott lánya felett is atyáskodik a saját szintjén (és tűri Ka-poel húzásait). Harcászati szempontból egyértelműen a legtöbbet kínáló eseményvonal az övé.
Vlora hol csapatai élén, hol Tániel társaságában kutat az istenkő után. Ezen a szálon éreztem egyedül egy pici „hanyagságot”: egyfelől nekem kevéssé jött át Vlora nőisége, illetőleg a lezárás körüli csata számomra valahogy kilógott az összképből, kissé hihetetlennek hatott (vélhetően amiatt, hogy egyetlen fejezeten belül emelkedett képességei felső határára, és bántó volt a hatalmas kontraszt). Mindenesetre az izgalom faktorra itt sem lehet panaszom, a 18-ik fejezettől (az új helyszínen) pedig emlékezetes „western” hangulatot sikerült teremtenie a szerzőnek, és ez kifejezetten közel áll hozzám.
Michel most is a szárazparti politikai ármánykodás és a belső csatározás élharcosa, és egészen parádés, ahogyan az író mozgatja őt ebben a szövevényes hálóban (persze nem annyira összetett, mint pl. egy Locke Lamora hazugságai kötetben, de számomra csaknem). Elképesztően nehéz dolga van: spoilerek nélkül nem is tudok mit írni róla, el kell olvasni. Mindenesetre logikus, amit cselekszik az adott helyzetben, és cselekményvonala tömve van kisebb meglepetésekkel, igaz, az egyik legnagyobb csavar – szerintem legalábbis – jó előre sejthető. Mindemellett alig vártam, hogy olvassam tőle a következő fejezetet.
Summa summarum, igen nehéz belekötni ebbe az anyagba, talán nem is lehet. „Kívánságként” talán annyi: a Kiváltságosokat remélem szorosabb, embert próbálóbb, helyzetekbe hozza majd a harmadik kötetben.


Brian McClellan: A birodalom haragja

Brian McClellan: A birodalom haragja

A fegyverek szüntelen dörögnek, ha felizzik a birodalom haragja.

Fatrasztában káosz uralkodik. A főváros elesett, a lőpormágus Vlora Flint katonái a határvidék felé masíroznak – félmillió menekült követi őket a biztonság reményében. Csakhogy a háború elől lehetetlen elmenekülni, és az összecsapás vészesen közeleg, akár felkészültek, akár nem.

Michel Bravis egyre több menekülőnek segít felszívódni és elhagyni a fővárost, ám rá kell döbbennie, hogy lassacskán minden oldalról ellenségek veszik körül. Talán pont azoktól az elnyomóktól kell segítséget kérnie, akiknek a hatalma ellen küzd, ezzel azonban nem csak a saját életét tenné kockára.

Ezalatt Ben Styke ezredesre a legyőzhetetlennek hitt sárkányemberek egy különítménye vadászik, míg Őrült lándzsásai minden harcképes embert maguk köré gyűjtenek, hogy a daníz hódítókkal és a fatrasztai hadsereggel versenyt futva elsőként bukkanhassanak az egyik mérhetetlen hatalmú istenkő nyomára.

Azonban korántsem biztos, hogy valóban az kerül a kezükbe, amit keresnek…

Brian McClellan mesteri kézzel vegyíti az epikus csatajeleneteket intrikákkal és cselszövéssel, és építi tovább az utánozhatatlan Lőpormágus világot.

Hirdetés