vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Clark Ashton Smith: Sarki regék

Clark Ashton Smithtől második novelláskötete, ami a MesterMűvek sorozatban jelent meg, valószínűleg elsősorban a hozzám hasonlóan az SFF zsáner gyökerei iránt érdeklődőknek jelentenek majd igazán nagy élményt, de azok számára, akik kedvelik a Lovecraft és/vagy Howard műveit is kellemes élményt nyújthat ez a kötet, mivel CAS stílusát és témáit tekintve e két pályatársa között helyezkedik el. Sőt, számomra talán még a korszak két ikonikus ponyvaírójánál sokkal könnyebben emészthető és szórakoztatóbb volt olvasni, elsősorban a gonoszkodó humorérzékének és a szatírára hajló stílusának köszönhetően.

A novellák Hyperborea kontinensén játszódnak egy történelem előtti korban, amely díszleteiben és hangulatában engem hol az antik Görögországra, hol pedig valamely ősi Tigris menti civilizációra emlékeztetett. Az írások leginkább valamiféle csattanóra, vagy csavarra építenek és többnyire az adott világ hétköznapi (ámbátor a legkevésbé sem ártatlan lelkű) polgárai keverednek olyan helyzetekbe, amelyek valamiféle sötét lezárással végződnek.
Néhány novelláról röviden:
Avoosl Wuthuqquan végzete
Egy velejéig kapzsi uzsorás ragyogó üzletet köt egy átutazó tolvajjal, ám a megvásárolt ékkövek lényegesen többnek bizonyulnak, mint smaragdoknak. spoiler
A hét parancsolat
Egy nagy hatalmú és legalább annyira arrogáns nagyúr vadászatra indul, de ott a várt prédája helyett egy spoiler ingerült varázslóba botlik, aki e tettéért geast tesz rá, amelynek engedelmeskedve véráldozatként kell levonulnia egy ősi istenség lakába. Aki viszont spoiler nem tart rá igényt, és ezért továbbküldi még mélyebbre a föld gyomrába. Summa-summárum, szerencsétlen csillagzat alatt született nagyúr egyre borzalmasabb és atavisztikusabb lények elé kell hogy járuljon, spoiler. Ám ezzel messze nem menekül meg a rémálomból.
Athamus tanúságtétele
Egy maga módján roppant mulatságos történet, amit Commoriom város köztiszteletben álló bakója mesél el, aki munkájának végzése során egy spoiler haramiát kell, hogy kivégezzen. Azonban e gonosztevő a kivégzését követően visszatér az életbe és egyre torzabb és torzabb szörnyeteggé válik… spoiler
Satampara Zeiros története & A harminckilenc erényöv elbitorlása
Két lazán összefüggő sztori, amelynek főszereplője Satampara Zeiros a mestertolvaj, számos szempontból a későbbi Haldokló Föld sztorik hangulatát idézi meg: itt is tolvajok a főszereplők, akik morális rugalmassággal kezelik a világi javak tulajdonlásának kérdését, és nem restek egymást sem átverni, már persze csak akkor, ha a legcsekélyebb lehetőségük nyílik rá. Ám a varázslókkal és ősi hatalmakkal történő találkozásból ők sem kerülnek ki jobban, mint későbbi utódjuk, Ravasz Cugel…
A fehér féreg eljövetele
Ez a novella viseli magán legtisztábban a Lovecraft munkásságának nyomait. Kozmikus horror, amelyben egy halottakkal teli gályát sodor partra az áramlat, ami felkelti a környék varázslójának érdeklődését is, ám az események mögött álló erővel – a fehér féreggel – már nem olyan könnyű spoiler megbirkózni.
Kapu a Szaturnuszra
Egy inkvizítor próbálja meg elkapni Eibont, a kétes hírű varászlót, ám őt nem találja meg, és mikor egy mágikus kapun keresztül próbál a nyomába eredni a Szaturnuszra kerül, ahol mindenféle ősi lényekkel és istenségekkel kerülnek kapcsolatba kényszerű szövetségük alatt és sajátos módon be is rendezkednek ezen az idegen bolygón…
Jégdémon
Ez a sztori inkább a howardi kard és boszorkányság történeteket hangulatát idézi meg, egy kincsvadász trió főszereplésével. S bár megszerzik a kincset, de egy ősi hatalom spoiler nem hagyja ezt annyiban…
Az utolsó varázslat
A kötet számomra leginkább lírai üzenetű novellája, a gyilkos időről, amin a mágiának sincs fogása…
Malygris halála
A vénséges és félelmetes fekete mágusról az a király főmágusa úgy véli, hogy már halott és csak egy emlékképtől rettegnek még mindig az emberek. Ám egy mágus halála nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne tudna bosszút állni a nyugalmát megzavarókon. spoiler


Clark Ashton Smith: Sarki regék

Clark Ashton Smith: Sarki regék

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hyperborea kontinense az örök jég szorításában haldoklik. Királyai fegyveres hadakat vezetnek a terjeszkedő gleccser ellen, varázslói mesterséges napokat idéznek fölé; ám a gyönyörű fehér szibilla jóslatai elől nincs menekvés, a félelmetes fehér féreg pedig úszó jégszigetéről dönti romlásba az országokat. Tsathoggua, a szörnyisten kultusza felüti fejét az emberevő vurmik hegyeiben és az elfeledett városok romjai között, hiába harcolnak ellene minden eszközzel az inkvizítorok. Az öntudatos udvari bakó váratlan szakmai problémával szembesül, a hét határon rettegett mágusnak pedig komoly gondjai támadnak a Szaturnusz bennszülötteivel. Ilyen és ehhez hasonló rémségek és furcsaságok várnak az olvasóra, aki Clark Ashton Smith kimeríthetetlen képzelőerővel megformált világába látogat.

Smith ugyanabban az időszakban élt és alkotott, mint a természetfölötti irodalom nagy klasszikusa, Lovecraft – akivel ugyan sohasem találkoztak személyesen, de rengeteget leveleztek és baráti viszonyban voltak. Lovecraft neve holta után világhírűvé vált, Smith vele egyenrangú munkásságát azonban kevesebben ismerik: műveinek átfogó, kritikai igényű kiadására angol nyelven is meglepően későn került sor – vállalkozásunk tehát ebben az összevetésben is naprakésznek mondható.

Kötetünk – az életműkiadás második darabja – a jégkorszak előtti Hyperboreában és Poszeidoniszon, Atlantisz utolsó szigetén játszódó elbeszéléseket gyűjti csokorba. Smith páratlan költői érzékkel nyúl bármilyen témához, legyen szó természetfölötti rémségek garázdálkodásáról, zord hósivatagok titkairól vagy furcsa és groteszk személyek dekadens vágyairól. Képzeletének szüleményei oly tarkán elevenednek meg az olvasó előtt, mint valami álom – a bizarr és nyugtalanító fajtából, amelyből nem kínál menekvést az irgalmas ébredés.

„A puszta démoni furcsaság és a buján tobzódó fantázia terén talán egyetlen ma élő vagy megboldogult író sem múlja fölül Mr. Smitht.”
H. P. Lovecraft

Hirdetés