kecske értékelése


>!
kecske
Scott Lynch: A karmazsin lobogó

Megvannak a maga hibái, gyenge pontjai, ennek ellenére tökéletesen szórakoztató olvasmány. Remekül tartja fenn végig az olvasó érdeklődését, az első oldaltól az utolsóig, Lynch képes 5-10 oldalanként bedobni egy újabb fordulatot, egy újabb rejtélyt, vagy valami izgalmasat és mindezt úgy kézben tartani, hogy ne legyen ismétlődő, ne legyen unalmas a folyamatos titkolózás. Ritka képesség ez.

Két fő problémám volt vele, az egyik, hogy a történet lezárása körülbelül 80 oldal alatt megtörténik, és ez alatt lemegy a négy fő dolog, amit több száz oldalon át építgetett a rendkívül tehetséges író, és a már szinte elképzelhetetlenül tehetséges Locke. Nem összecsapott a befejezés, csak olyan mintha nagyon gyorsan le kellett volna tudnia. Határidők? Kiadó által meghatározott maximum oldalszám? Elzsibbadt a hátsó fele? Pikk-pakk lepörgette a lezárást és a végjáték egyébként nem lett izgalmasabb, mint a könyv többi része.

A másik problémám, az hogy úgy érzem, Scott Lynch meg sem próbálja megkedveltetni velem a szereplőket. Pedig vannak kedvelhető tolvajok, kedvelhető gyilkosok is, valahogy Locke Lamora két könyv után sem tud felsorakozni közéjük. Sőt, furcsa módon ez az első könyv ahol sajnálatot éreztem az ártatlanul elhulltakért. Ebben a könyvben kalózkodnak, azt hiszem ez nem spoiler, ezzel párhuzamosan pedig az egyik kedvenc könyvemet olvastam a Mi, Vízbefultakat, így nagy együttérzéssel viseltettem a becsületes munkát végző matrózok iránt, és zokon vettem az ellenük elkövetett gaztetteket. (ez persze nem a könyv hibája, de a karakterekkel szembeni hozzáállásomat erősen befolyásolta). spoiler Ugyan Locke és Jean, de főleg Locke karaktere úgy lett megírva, hogy a tenyérbemászó pimaszságával mindenkinek belopja magát a szívébe de mint karakter, nálam nem jutott mélyre, sőt a felszínt is épp csak karcolja.

A csavart a történetben nem is sejtettem. spoiler Légyszi, Delta nyomjátok ki a kövit, mielőtt a kíváncsiság lenyomja az ellenállást, hogy elolvassam a következő kötetek fülszövegeit.

Egyébként, nagy előnye, hogy nem akar egy véresen komoly fantasy lenni, épp ezért én sem akarom véresen komolyan venni, elvárom, hogy szórakoztasson és abban KIEMELKEDŐ, így pedig könnyű szemet hunyni a pár apró zavaró dolog fölött. spoiler


Scott Lynch: A karmazsin lobogó

Scott Lynch: A karmazsin lobogó

Miután kegyetlen harcot vívtak Camorr alvilágával, Locke és Jean Tal Verrar távoli partjaira menekülnek, hogy begyógyuljanak a sebeik. Ám hamarosan visszatérnek ahhoz, amihez a legjobban értenek – rabolnak a gazdagoktól, és megtartják a bevételt. Most azonban a létező legnagyobb díjat szemelték ki maguknak: a Bűntornyot, a világ legzártabb körű, legerősebben védett játékbarlangját, amelynek egyetlen szabálya van: a csalásért halál jár.

A szégyentelenül vakmerő Locke és Jean alaposan kitervelték, hazugságaikkal és trükkjeikkel hogyan furakodhatnának a Bűntorony kincsekkel teli páncéltermének közelébe, valaki azonban ismeri kettejük titkát, és szándékában áll felelősségre vonni őket a bűneikért…

Hihetetlenül sikeres első regényében Scott Lynch szédítő kalandra invitált minket egy csapat vakmerő tolvaj társaságában, akiket nem más, mint a hihetetlen Locke Lamora vezetett. Locke most visszatér, új terve megvalósításához pedig csodára lesz szüksége…

Hirdetés