fekiyeti79 P értékelése


fekiyeti79 P>!
Luca Enoch – Stefano Vietti: Dragonero 7. – A rabszolgakereskedő

A Dragonero „XL” soron következő része okozott némi meglepetést, de megint nem kellett csalódnom. Egy kicsit más oldalát sikerült megismerni Erondárnak, viszont teljesen korrekt módon prezentálta ezt nekünk Luca Enoch és Stefano Vietti…

A kötet első, két fejezetet kitevő történetében Ian, és kis csapata – miután menet közben felveszik Myrvát, Ian húgát – a fővárosba, Váhlendártba érkezik, ahol épp szilveszteri buli készül… vagyis ennek a világnak az újévi szertartása*, aminek keretein belül valaki megpróbálja megmerényelni a királyi család kisfiát, ezzel meg is alapozva egy fordulatokban gazdag, izgalmas, fantasy-köntösbe bújtatott, misztikus krimi történetét. Naná, hogy az „Ian Corporation” belekeveredik a dologba, megmentve a herceget, aki hálából meginvitálja őket a szerény királyi palotában tartandó ünnepségre. Sajnos a szabályok szerint csak emberek léphetnek a palota területére, ezért Gmornak és Serának nem sok szerep jut, de amíg idáig ér a sztori, addig oltogatják egymást rendesen, jó szokásukhoz híven. A palotában aztán tanúi lehetünk némi udvari intrikának, meg egyebeknek (nem mellesleg egy kis erotika is befigyel). Ezt követően, Alben bevonásával megkezdődik a nyomozás…

A Közjáték – immár mondhatni –, jó szokás szerint, egy kulcsszereplő köré épül. Erről most, jelen esetben, spoiler nélkül három szót tudok mondani: Harr! Harr! Harr!

A címadó történet egy kicsit tovább szövi a váhlendárti szálat, némi extra kalanddal tarkítva. Erről nehéz úgy írni, hogy ne lőjem le a kötet első két fejezetét, úgyhogy ennél többet nem is árulok el.

Extra pozitívum volt számomra, hogy fent nevezett mágus most nem csak a hóbortos, visszavonult öreg szerepét kapta, egy-két jelenet erejéig, hanem aktívan tanúbizonyságát is teszi a képességeinek. Vele együtt a teljes, öt tagú csapat felsorakozik, kisebb-nagyobb részt vállalva a cselekményből. Egyébként ezzel a kötettel különös, de érdekes irányba indult el a történetfolyam, ami meglepően jól sült el. És azt vettem észre, hogy egyre inkább kezd egységessé válni, utalva –, illetve felelevenítve a korábbi részek eseményeit. Nem beszélve arról, hogy most a teljes kötet is összefüggő egészet alkot; ugyanazon helyszínen játszódik a két sztori, egymás közvetlen folytatásaként (persze a Közjáték nem, de ez nem lényeg).
Azt hiszem, nem okozok meglepetést azzal, hogy a Dragonero sorozat számomra még mindig a hazai fumetti-piac csúcsa!
Az Enoch-Vietti páros, az általuk alkalmazott grafikusok/illusztrátorok, valamint a magyar kiadást gondozó GooBo-csapat is folyamatosan törekszik a tökéletességre, nem kevés sikerrel.
A képi világról csak ismételni tudom magam: gyönyörű, és részletgazdag! Perfetto!

* Erondárban a „Hold-nász”, vagy Égi Mennyegző, azaz a két hold együttállása jelzi az újév kezdetét.


Luca Enoch – Stefano Vietti: Dragonero 7. – A rabszolgakereskedő

Luca Enoch – Stefano Vietti: Dragonero 7. – A rabszolgakereskedő

Ian egy igazi fürkész otthonosságával mozog a vadonban, és egy sárkányölő bátorságával néz szembe bármilyen szörnyeteggel. Egész életében erre képezték ki, mindig is erre volt hívatott.
De mi történik, ha az egykori katona a főváros intrikákkal teli utcáin, majd a korrupt bíróság előtt találja magát?

Közben a város utcáin egy rabszolgakereskedő várja újabb prédáját…