rheinfuss értékelése


>!
rheinfuss
Nicholas Eames: Véres Rózsa

Eames első regénye hatalmas meglepetés és óriási szórakozás volt az idei évben, és ehhez képest érdekesen ellentmondásos számomra a Véres Rózsa.

Egyrészről nagyon logikusan és okosan fűzi tovább A banda világának történetét (történelmét?), nem folytatásként értelmezve az itteni történéseket, hanem azon vonal mentén, hogy mi történhet a kasztia ostromát követő években, a nagy diadalnak milyen hatásai vannak a szereplők és a hozzájuk kapcsolódó családtagok, bandák, szörnyetegek életére. Másrészt bár nagyon szép karakterpillanatokat és érzelmi csúcspontokat emel be a történetbe, de számomra, főleg a regény első felében, nagyon unalmasan teszi ezt. Közben viszont ennek is tökéletesen érthető az oka, de nem volt elég érdekes.

A regény három nagyobb egységre osztható, melyek közül az első harmad lényegében azt mutatja be, amit a korábbi kötetben a Saga nevű banda kapcsán nem ismerhettünk meg, nevezetesen a turnézás hangulatát, fojtogató feszültséggel teli életét. És ez a rész igen nagy teret enged a karakterek bemutatására, mindegyikük komoly háttértörténetet kapott. És ez a rész volt kifejezetten unalmasan megírva, egyik turnéról mentek a másikra, közben alapvetően beszélgettek, és bár voltak összecsapások, de igazából (érthetően) nem éreztem egyik karaktert sem veszélyben. Érdekesek voltak a kis karaktertanulmányok, de nem voltak jól megírva.

A második és főleg a harmadik egységre azonban beérett a nagy karakterizálás, és gyönyörű és megrázó pillanatokat, hatalmas csatákat és dicső, felemelő pillanatokat hozott a regény. Ezért sem tudom nagyon lehúzni az egész regényt, mert elsősorban az utolsó harmad tökéletesen hozta az „előzmény” hangulatát, mozgalmasságát, szórakoztató jellegét,helyére kerültek a főbb szereplők, mindenki beteljesítette sorsát, miközben a humoros beszólások is abszolút ültek. A kedvenc jelenetem, ami szinte a regény egyik tétele, az egyik korábbi szereplő spoiler nevével jelölt fejezethez kötődik. Annak a fejezetnek a vége egy gyönyörű fél oldal, ami megmutatta, hogy az emlékezet hogyan képes megőrizni valamit a múltnak úgy, hogy közben nem válik gyűlölködővé, és a bukásban is megtalálja a felemelőt, mindenfajta pátosz és hamis csillogás nélkül.

Közben pedig a regény olyan fontos dolgokról szól, mint a barátság, a család fontossága, hogy pontosan mi a család és hol található, és egy izgalmas társadalmi-szociológiai nézőpontváltással arról elmélkedik, hogy kik igazából a szörnyetegek, hol kell keresni őket, és akit szörnynek vélünk, attól valóban rettegni kell-e. Utóbbit persze sok regény feszegette már a zsáneren belül is, de az, hogy egy ilyen heroikus fantasy keretei közé ékelődik, ad egy kis pikantériát a történetnek.

Mellesleg a kiadás ismét remek, a borító csillagos ötös és nagy pacsi a kiadónak, hogy most a térképet is megszerezték a kiadáshoz.


Nicholas Eames: Véres Rózsa

Nicholas Eames: Véres Rózsa

IDEJE KÉT VÉGÉN ÉGETNI A GYERTYÁT

Betelt a pohár: Tam Hashfordnak elege van abból, hogy egy ardburgi kocsmában világhírű zsoldosok sörét csapolja, és közben bárdok dalait hallgatja, akik dicsőségről, legendás kalandokról és hőstettekről énekelnek. Amikre még véletlenül sem az álmos kisváros falain belül kerül sor.

Így amikor az egyik legnagyobb zsoldosbanda a hírhedt Véres Rózsa vezetésével Ardburgba érkezik, Tam kapva kap a lehetőségen, hogy dalnokként melléjük szegődjön. Mindig is ilyen kalandról álmodozott, és nem kell csalódnia: a banda olyan útra indul, amelynek csak kétféle végállomása lehet: dicsőséges győzelem, vagy halál. Esetleg mindkettő.

TURNÉ INDUL, LEHET WADULNI!

Nicholas Eames legújabb regénye ismét tökéletesen vegyíti a rock’n roll életérzést a cinikus humorral és a fantasyvel.

Hirdetés