gesztenye63 P értékelése


>!
gesztenye63 P
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

”Az én időmben legalább tudtuk, hogy a mocskos lerészegedés zárt ajtók mögötti elfoglaltság.” – mondja egy szimpatikus szereplő a regény egyik izgalmas jelenetében. Nagyjából nem is tehetné ezt máshol, hiszen maga a könyv 650 oldalnyi tömény kaland, történés, szakadatlan cselekmény, fordulatokban gazdag, elszabadult fantázia. Amiért pedig idehoztam ezt a kiragadott mondatot, az az érzés, mintha Scott Lynch ezzel is arra kívánna utalni, hogy ő a hagyományok, a megkérdőjelezhetetlen értékek híve, a jól bevált alapanyagok mesteri szakácsa, a klasszikus receptek újraálmodója.
Megteremt egy világot valahol a kalandregény és egy akár alternatív történelmi közegként is vállalható fiktív fantáziavilág határmezsgyéjén. Benépesíti ezt a világot a reneszánsz észak-itáliai városállamok hagyományos életterének szereplőivel, úgy mint gazdag kereskedőoligarchákkal, a hatékony rendfenntartó államot és mindent látó titkosrendőrséget működtető uralkodó családokkal, és a városok alvilágát uraló, könyörtelen szervezett bűnözés hentesmunkát végző és intellektuális szárnyaival egyaránt.
Egy ilyen eszes, rafinált, rendkívül szerethető anti-hősként ismerjük meg Locke Lamorát, a zseniális szélhámost és kicsiny, de annál ütőképesebb, testvéri közösségben együtt lélegző bandáját, az Úri Csirkefogókat. Roppant szimpatikus, ahogyan Lamora, mintegy helyi Robin Hood, nagyvonalú átverésekkel kopasztja a helyi pénzarisztokráciát. Nyilvánvaló, hogy ebbéli tevékenysége szimpátiát ébreszt a nincstelenek, a szegények, a hagyományosan elnyomott osztályok soraiban, és persze, hogy közben meggyűlik a baja a hatalom mindkét (legális és illegális) pólusával.
A regény tulajdonképpen nem más, mint egy kiválóan szerkesztett macska-egér játék, amelyben az Úri Csirkefogók megpróbálnak mindenki más eszén túljárni és valljuk be, hogy – bár cselekedeteik általában messze kerülik a törvényességnek még a látszatát is – mi ehhez lelkesen szurkolunk nekik. S mindeközben azért nem marad távol az alkímia, a varázslat sem. Talán elég, ha csak a mágusok különc, rettegett szektáját, a megkötőket említem, akik hőseinket a legkeményebb próba elé állítják.
Maga a regény valóban olyan, mint egy száguldó gyorsvonat, percnyi megállás sincs, mindig történik valami (mindemellett azonban igen sokat adnak a történet hátteréhez az ún. Közjátékok, amelyek Locke múltjának minden lényeges részletét, cselekedeteinek indíttatását megvilágítják, profi zsivánnyá válásának lépéseit aprólékosan bemutatják).
Locke Lamora legnagyobb erőssége, hogy mindenből kidumálja magát. Ám ez itt egyben a gyengesége is, hiszen úgy éreztem, hogy néha már túl sok volt a „duma” (és itt valóban a leírt, gyakran hosszú lére eresztett dialógusokra gondolok).

Úgy gondolom, hogy akik szeretik Abercrombie, vagy Mark Lawrence stílusát, történetvezetését, azoknak sok szórakoztató percet hoznak majd Locke Lamora kalandjai, de ajánlom mindenkinek, akinek még nem volt szerencséje az Úri Csirkefogókhoz. Roppant szórakoztató darab.

18 hozzászólás

Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Camorr városa épp olyan, mint középkorunk Velencéje – leszámítva furcsa és felkavaró épületeit, melyeket egy ősi, idegen faj emelt, az árnyékukban megbúvó méregkeverő fekete alkimistákat és a mindenki által rettegett varázslókat. Ebben a városban él az ifjú Locke Lamora, aki csak annyiban emelkedik Camorr több százezer lakója fölé, hogy bármelyiküket bármikor képes becsapni művészetté fejlesztett szélhámosságával.
Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop – hiszen ki mástól lenne érdemes? –, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik.
Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai valaha otthonukként ismertek, ám most egy titokzatos háború darabokra szaggathatja ezt a világot. Locke és barátai gyilkos játszmába keverednek, és hirtelen a puszta létükért kell küzdeniük…

A „Locke Lamora hazugságai” mesterien ötvözi az urbánus fantasy gazdag képzelőerejét a kalandregények könnyedségével, szórakoztató és nemegyszer megrázó élményt nyújtva az újdonságra vágyó olvasóknak.

Hirdetés