Nevox értékelése


>!
Nevox
Nicholas Eames: Véres Rózsa

A Wadon királyai tavaly hatalmas meglepetés volt nekem, nem hittem volna, hogy komolyan vehető fantasy regényt lehet írni, ilyen banda kikacsintással, de Eames rámcáfolt. A második rész kapcsán rögvest az elején érdemes leszögezni, hogy nem üt akkorát mint az első és magánviselő a folytatások számos problémáját, ugyanakkor igyekszik az első résztől tudatosan eltávolodni annyiban, hogy a főhős Tam inkább elbezsélő karakter, mintsem a történet szerves része és ugyan történnek vele és miatta dolgok, de nem olyan kaliberű figura, mint Clay az első részből, aki itt is szerepel, de csak mellékszereplőként, mivel a főszerepet Aryn Gabó lánya , Rose, a szerelme Szabadfelhő és a banda tagjai kapták. A történet nagyjából hasonmlít az első kötetére, filmes hasonlattal élve egy ügyes remake, ahola főellenség uygan az első kötet cselekményéből követekezik, és célja szintén a világ elpusztítása, csak más indokok mentén.
A fentiek alapján a sztori nem erőssége a kötetnek, mivel eléggé kiszámítható, de a karakterek terén nagyokat lépett előre. Először is valamennyi bandatag, még az ügynök Rodrick is jellegzetes, jól felépített figura, akiknek vannak a múltjában sebek, karcolások és ezeket a cselekmény során leküzdik, igazi jellemfejlődésen mennek ekeresztülm, valamennyien és meglepően hatásosan. Tam figurája kapcsán ki kell emelni, hogy a mai kor divatjénak megfelelően a saját neméhez vonzüódik, de ez csak egy jellemzője, nem kap fontos szerepet a történetben, egyszerűen csak a szwerelmi életét így éli meg, és nem terheli meg a karaktert vagy a regényt és szerintem így kell ábrázolni ezt a jellemzőt, pont.
A cselekméyn uygan tartohgat néhény fordulatot és nagyon jó karakterekkel találkozunk az út során, melyeket Eames könnyedén és jól megragadhatóan felfest, jóllehet az egész kiszámítható azért. A befejezés meglepően epikusra sikeredett, katartikus az ostrom és a harcleírások nagyon jók. Cura, az idéző mágiája nekem nagyon bejött, így fogok én is mesélnio legközelebb:)
A regényt valóban áthatja egyfajta melankólia, különösen amikor a másdoik felében a banda tagjai kénytelenek szembenézni saját múltjukkal, emellett felteszi a kérdést, hiogy mitől lesz egy szörny, szörnyeteggé, egyáltalán ki a vezsedelmesebb, a szörnyek vagy az őket az arénákban halomszémra leöldöső zsoldosok. A régmúlt bandái még igazi hősök voltak, megzabolázták a veszedelmes vadon léyneit, de amanspág nem többek, mint pózőrködő gyilkosok, és ez ad valami letűnt kor utáni merengést a hangilatnak.
Szórakoztatzó regény, mégha nem is váltja meg a világot, és nem ér fel az első rész magasságáig.


Nicholas Eames: Véres Rózsa

Nicholas Eames: Véres Rózsa

IDEJE KÉT VÉGÉN ÉGETNI A GYERTYÁT

Betelt a pohár: Tam Hashfordnak elege van abból, hogy egy ardburgi kocsmában világhírű zsoldosok sörét csapolja, és közben bárdok dalait hallgatja, akik dicsőségről, legendás kalandokról és hőstettekről énekelnek. Amikre még véletlenül sem az álmos kisváros falain belül kerül sor.

Így amikor az egyik legnagyobb zsoldosbanda a hírhedt Véres Rózsa vezetésével Ardburgba érkezik, Tam kapva kap a lehetőségen, hogy dalnokként melléjük szegődjön. Mindig is ilyen kalandról álmodozott, és nem kell csalódnia: a banda olyan útra indul, amelynek csak kétféle végállomása lehet: dicsőséges győzelem, vagy halál. Esetleg mindkettő.

TURNÉ INDUL, LEHET WADULNI!

Nicholas Eames legújabb regénye ismét tökéletesen vegyíti a rock’n roll életérzést a cinikus humorral és a fantasyvel.

Hirdetés