Hollóhát értékelése


>!
Hollóhát
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Nem vagyok túl büszke magamra, de tény, hogy nem sikerült minden szereplőt beazonosítanom. A Salamon király kincsét nem olvastam, így Quatermain-ről nem nagyon tudok véleményt mondani. Mina kiléte sem esett le, pedig anyám, ehhez aztán voltak utalások. Legalább a Drakula halott és élvezi örökérvényű darabot elégszer láttam ahhoz, hogy le kellett volna esnie (leghitelesebb forrás). Biztos voltak más utalások is, amik torpedóként süvítettek el a fülem mellett, nekem meg halál nyugalommal nem esett le, miről van szó.

Egyébként szórakoztató volt, főleg az átvezető szövegek. El tudnám képzelni, hogy egy régi recsegős rádióból szól, azon az igazi vintage bemondóhangon. Vagy egy fekete-fehér mozifilm felvezetőjeként vetítik le, miközben egy frakkos alak vadul zongorázik a háttérben.
Olyan nagyon mély benyomást azért nem tett rám a történet, mint sok más olvasóra. Mina vitte a vezérfonalat, különleges úriemberek helyett a különleges hölgy. Még a láthatatlan ember karakterét találták el nagyon, amilyen gátlástalan szemétláda, épp annyira egyedi lett.

A kiadás igényes, de karakterrajzok annyira nem nyűgöztek le. A Nautilus-ról, meg (azt hiszem) egy „felnyithatós” gőzhajtású hídról volt egy-egy hatásosabb kép. Mondjuk, sokszor el tudtam volna képzelni egy kicsit kreatívabb elrendezést is, mint a – 3x3 db azonos méretű téglalap, oldalakon keresztül. Ez a szindróma főleg a vége felé jelentkezett. Olyan lehangoló volt, mintha le akarták volna tudni az egészet. Vagy csak nekem volt ilyen érzésem? A képregényekben pont azt szeretnem, hogy játszanak a térrel, trükköznek a panelek méretével, elhelyezésével. Mutass nekem bármilyen harcjelenetet 3x3 egymástól egyenlő távolságra lévő egyforma kockában, hát nem fog szétvetni az izgalom.

A végén lévő szöveges részhez bevallom, nem volt túl sok kedvem. Nagyon nyüglődve erőszakoltam rá magamat. Gondolom a rajongóknak igazi csemege lehet (?), de én szívfájdalom nélkül lemondtam volna róla.


Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

London, 1898. Küszöbön a huszadik század, a viktoriánus éra a végéhez közeledik. Ez egyszerre a hatalmas változások és a pangás kora, a romlatlan rend és a nemtelen káosz ideje. Olyan kor, amelynek hősökre van szüksége.
A legendás Alan Moore és Kevin O’Neill lehengerlően eredeti történetében jól ismert irodalmi alakok fognak össze, hogy leszámoljanak az Angliát fenyegető veszélyekkel. Miss Mina Harker (egykor egy bizonyos hírhedt erdélyi gróf szeretője) felkérésére Nemo Kapitány, Allan Quatermain, a híres vadász és kalandor, dr. Henry Jekyll (és brutális alteregója, Mr. Hyde) és a Láthatatlan Ember alapítják meg a Különleges Úriemberek Szövetségét. De vajon elég erősek ezek a méltán híres és hírhedt kalandorok ahhoz, hogy szembeszálljanak a Dr. Fu Manchu jelentette fenyegetéssel?
Lépj be Alan Moore fantasztikus Viktória-korabeli világába, ahol lenyűgözően kalandos, sziporkázó történetben találkozhatsz újra a kor legnagyobb regényhőseivel!

A kötet a The League of Extraordinary Gentlemen 1-6. számát tartalmazza.

Hirdetés