beasechoes P értékelése


>!
beasechoes P
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Lassan szeretném elkezdeni a sorozatot nézni belőle, és már rég ott állt a polcomon, úgyhogy ezért kezdtem el olvasni. Kicsit tartottam tőle, mert teljesen a komfortzónámon kívülre esik. Nem szoktam utópiákat olvasni, de ezután a könyv után úgy érzem, hogy többet is fogok. Biztosan el fogom olvasni a folytatását is, és kiváncsian várom a sorozatot belőle. Remélem, az is ugyanolyan jó lesz, mint a könyv. Nekem tetszett ennek a világnak az elmesélése, a könyv felépítése. Szívesen olvastam volna tovább. Bár, ha ilyen világban kellene élnem, inkább nyúzzanak meg! A lényeg, hogy tetszett, és végre nem csalódtam.


Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.

A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

Hirdetés