Dominik_Blasir értékelése


>!
Dominik_Blasir
Wayne Chapman: Karnevál

Rémisztően ambivalens élmény: oldalanként tűnődöm el azon, hogy miért is olvasom én igazából ezt, és azon, hogy mennyire király is mindez. Ugyanakkor talán most először volt olyan a Gorduin-sorozatban, hogy az összkép alapvetően és egyértelműen pozitív: talán most tudtam leginkább és legtovább ráhangolódni a stílusra, utazni ezekkel a mondatokkal, nem belefáradni az olvasásba.
Azzal eddig sem volt problémám, amit olvasok, itt pedig tényleg a csúcsra jár ez a rezignált és közben mégis mindent megoldó alak. Néha konkrét oldalakat vigyorogtam végig, annyira menők ezek az események, annyira jó nézni, hogy a szerző milyen töménységben mennyi mindent csődít össze. Izgalmas és sokszínű figurákból áll össze a cselekmény, remek élmény figyelni, hogyan hatnak egymásra. Talán a végén nem is tudtam minden érthetőségi akadályt megugrani, hiányzott azért az a függelék, hogy minden eseményt, minden véletlenszerűen feltűnő nagyhatalmat vagy játékost a maga súlyával érzékeljek, de azért így is nagyon szórakoztató regény volt.


Wayne Chapman: Karnevál

Wayne Chapman: Karnevál

A Zászlóháborúban megfáradt fekete dalnok nyugalmat és feledést keres a narvani karneválon, az ingoványra épült város falai közt azonban csak sötét szenvedélyt, ősi titkokat és halálos veszedelmet talál. A helyi trónörökös testőreként egy ámokfutó gyilkossal és egy bosszúálló szellemmel, a talavrai fejedelem adósaként egy gorviki romlásszektával, a nagy ellenfelét üldöző Nogren Praedarmon fegyvertársaként magával Kránnal kerül szembe… hogy lángvörös hajú szerelme kovábbi kedveséről, a tanítványa lelkére pályázó démonfajzatról és a mindenütt jelenlévő toroniakról ne is beszéljünk.

Chapman irányzatteremtő sorozatának hőse egyenlőtlen harcba kezd, kalandozói múltjában keres menedéket az eleve elrendelt jövő elől… és fordulatok sorsán át jut el a felismerésig, hogy aki a Jelet hordozza, nem úr többé önnön sorsa felett.

Hirdetés