Bori_L MP értékelése


>!
Bori_L MP
Moskát Anita: Irha és bőr

Elég sok mindent akartam írni, de aztán addig halogattam a dolgot, hogy @vicomte gyakorlatilag mindent leírt helyettem. De azért valamit csak összedobok, különben nem lesz meg sose a Sword and sorceress plecsnim.

Mire számítottam?
Összetett, de összességében nem túl szerethető karakterek. Pipa.
Rideg, cinikus, kegyetlen világ. Pipa.
Gondosan felépített cselekmény, gondosan elhelyezett csavarokkal. Pipa. Mondjuk.
Valami kevésbé megfogható dolog a fantasztikus háttérrel kapcsolatban, ami zavarni fog. Pipa. Sajnos.

Utóbbi szempontot esküszöm, hogy nem rosszindulatból és nem utólag tettem be, hanem egyszerűen a Horgonyhely olvasása után keletkezett űrt vetítettem ki az Irha és bőrre is, sajnos nem teljesen alaptalanul. Na, de menjünk inkább sorban.

A szerethetetlen karaktereket sokan negatívumként szoktál leírni. Nekem alapvetően nincs bajom azzal, ha egy sztoriban nem találok senkit, akivel teljesen azonosulni tudnék. A való életben is nehéz ilyesvalakivel összefutni, meg hát minden éremnek két oldala van, meg hasonló közhelyek. Azért halkan azt is hozzátenném, hogy hosszú távon azért tud zavarni, ha minden karakter kétségbeesett/törtető/kegyetlen, de ez már egyéni ízlés kérdése. Ezt a problémát egy huszárvágással megoldottam és jó sok időkre pihentettem a könyvet, amikor nem volt kedvem hozzá, hogy egy kitalált világ kegyetlenségében merüljek mélyre a sajátunk helyett. Ja, mert ez meg másik dilemmám: annyi minden történik körülöttem, ami miatt bosszankodom, dühös vagyok, tehetetlennek érzem magam – akkor minek terheljem még meg magam egy kitalált világ kitalált szereplőinek a nyomorával? (A kérdés költői. Nyilván nem csak happy endeket akarok olvasni. De néha túl sok tud lenni kettő egyszerre.)

A cselekmény tökéletesen felépített, minden egyes információ elhelyezés, minden csavar gondosan kiszámítva, megtervezve, felépítve. Óramű pontossággal halad a történet, fokozódik a hangulat ( spoiler ), folyton váltakozik, hogy melyik szereplőt kedvelem éppen, és melyiket nem. Sajnos ez a nagy gondosság egy kicsit az élmény rovására ment, mert mindig biztos lehettem benne, hogy ha épp Kirill, Pilar vagy August kicsit szimpatikusabb lett, akkor két fejezeten belül művelnek valamit, amitől meggondolom magam.

Ennél viszont sokkal jobban zavart az egész spoiler dolog, két okból is: spoiler spoiler

Írhatnék még a felelősségvállalásról, a szélsőségekről, egymás elfogadásáról, vagy arról, hogy mennyire csalódtam a borítóban, de nem hiszem, hogy sok újat tudnék hozzátenni a korábban íródott értékelésekhez, úgyhogy megelégszem most ennyivel, és némileg szorongva, de nagyon kíváncsian várom Moskát Anita következő írását.

2 hozzászólás

Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita: Irha és bőr

Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Hirdetés