Ildó P értékelése


>!
Ildó P
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

     A Mester és Margarita is egy olyan könyv, amivel többnyire kétféleképpen vannak az olvasó emberek: vagy már olvasták, vagy még ezután tervezik olvasni. Én is régóta terveztem már, de mint minden nagynevű regénnyel kapcsolatban, ezzel szemben is voltak félelmeim, hogy talán nem is nekem való.
     De szerencsém volt, mert azt hiszem sikerült megragadnom ennek az értékelésnek a lényegét olvasás során: https://moly.hu/ertekelesek/979262, és nem foglalkoztam az elemezgetéssel, csak élveztem ezt az eszeveszett mesét, ezt az őrületet, és azt kell mondjam, én még sosem szerettem ennyire az ördögöt. Hogy ez most rólam, mit árul el, nem tudom, de nem is érdekel.
     Rég csöppentem ekkora felfordulásba, amit ennyire élveztem. Hihetetlen nagy forma karakterek vannak a könyvben, és még annak ellenére is tetszett, hogy picit mást vártam, talán valamivel többet a Mesterből és Margaritából, és valamivel kevesebbet az ördögből. Viszont így van ez jól, így is tetszett, akkor meg kár lenne bármin is változtatni. Épp ennyi is a lényeg talán.


Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…

Hirdetés